nemtom. igazabol nincs kedvem irni. beszelni sem. de valamit kell csinalnom. fazom. nyitva van a konyhaban az ablak. nyitva van, mert kinyitottak. orak ota lefekudnek. de nem akarok.. valahogy nem jon. inkabb fotosopozok es tanulok illustratorozni. fazik a labam, nincs hazipapucsom. vagy tangapapucsban vagyok, vagy kinti cipoben. atmennek most kicsit a szomszedba ildihez, vagy adamhoz, vagy evahoz, vagy pirikehez, vagy irmahoz, vagy pintyokehez, vagy belahoz, vagy nimrodhoz, vagy timoteushoz, vagy nemtomkihez, lenyegtelen kihez, akivel joban vagyok. de nem vagyok veluk joban. nem ismerem nimrodot, sem irmat. sot igazabol senkit sem ismerek. magamat sem. ha ismernem meg tudnam mondani miert vagyok itt. ebben a konyhaban. miert bamul a pofamba a szemkozti ablakbol a vadidegen szomszedneni es miert hiszem azt, hogy ez jo nekem. a kos makacs termeszetu. azt is lehetne mondani: kitarto, de ez mar csak arnyalatnyi kulonbseg. hoppa! az arnyalatok naggyon fontosak...kerdezz meg egy festot aki vak!

csemer. gamat. bango. duheredes. egyebek.

nem erdekel.

ertem en de leszarom.

mindegy.

meg irni sem tudok mar.

megy kozben a ganzenroziz. de hogy az is minek.

es persze mindig a kisebb a hibas. megszokhattam volna.

most is. mindig. allandoan.

semmi ertelme. az egesznek.

faszkivan.