előszöris utálom ha csesztetnek..ki nem állhatom az iróniát.miért nem lehet valamit normálisan elmondani, úgy, hogy a másik ne érezze idiótának magát és ne próbálja elháritani azt a maró gúnyt ami iszonyatosan áthat egy egy szövegrészből? whatever..lehet túl érzékeny vagyok de talán túl jófej is, mert ha engem csesztetnek oké, leszarom - de lehet én is ki kéne egyenlitsek egy hasonló hozzáállással meg hangnemmel.
egy régi barátnőm, akiről nem hallottam rég semmit és nagyon nagyon hiányzik néha az őszintesége meg az esetlen stilusa, egyszer azt mondta kezdek megváltozni..elvesziteni azt a lökött, beteg, idióta, szakasztikus, haláli stilust amitől én vagyok én. na jó ez lehet idiótán és átláthatatlanul hangzik, a lényeg, hogy én tudom miről beszélek :))) egy szó mint száz lehet visszatérek én is az iróniához. meg minden egyébhez.
na mindegy.nem is tudom hova akartam kijukadni az egésszel csak néha már úgy érzem, hogy ami nem megy, nem kell eröltetni.csak a kibaszott makacsságom nem hagy lemondani.hát ez van.
majd lesz ez még igy se.
puszi
Bravo a díjhoz Matzi!
RăspundețiȘtergere