duminică, 6 martie 2011

jobb kint mint bent

állitólag jó kiadni. de arról nem ír sehol, hogy mennyire fárasztó. kipréselni az utolsó cseppig. tökéletesen sosem jön ki. egy kicsi mindig marad. és a visszatuszkolás. utolsó pillanatig. amíg már nem lehet mert csodultig teli az akármi. de amúgy utána sem jobb. csak nem érzed a nyomást, ami nehezedik. a terhet. üresség marad utána. és várakozás. hogy mi van. hogy wtf?! hogy what else? hogy hogyan tovább? hogy izé?fáradt, fáradt, fáradt. kimerültség. méghogy a szem a lélek tükre! vagy az arc...ha nem akarja az ember akkor semmit sem lehet róla leolvasni.. sőt, néha hiába akarja és szeretné valahogy mégis ott marad a maszk. talán mert már olyan régi, hogy rászáradt, ráolvad, ráülepedett mint egy ócska fekália szerű zacc a képére. a képedre. a képemre. és amikor levájod nagynehezen, kínkeservesen, körömmel meg foggal, belülről harapva le önmagadról ,akkor kissé olyan, mint a mozifilm sötétje után kimenni a fényre, a vakitó napvilágba. és meztelennek érzed magad, védtelennek és nevetségesnek. az emberek mind nevetségesek. magunk és egymás szemében. váááááááááj si ámár...szóval a lényeg, hogy okádjuk ki azt ami sok, ami rossz, ami bentragad, ami nem emészthető, ami ilyen vagy olyan vagy amolyan meg ami minek van meg ami kinek van meg ami van és ami nincs és mindent mindent ki a világba, hogy ne feszitsen belülről, mint egy gyárilag technikai malőr miatt túltömött tejeszacskót a benne lelhető tej. ne legyen bennünk semmi, csak a kongás maradjon meg és a visszhang. olyan jó volt mindegyik ölelés. köszönöm. a nem félreértelmezhető tiszta dolgokat. meg a mocskosakat és aljasakat. minden galád allűrt és a mellé társuló önzetlenséget. meg azt amit. s azt is amit nem. jó ez így. ahogy mondaná a román "máj röu szö nu fíjé".

nemtom ki mondta ezt de érdekes.asse tom pozitív e vagy negatív - de leszarom.

tudom hogy boldog vagyok, csak nem érzem.

egy kis valami. majd kitorlom ugyis :)

mea culpa.elnézést kérek, bocs.mindenért. sajnálom.szívből. tudom hogy nem így tűnik. tudom már, hogy minden csak illúzió.annyira nem az aminek tűnik. annyira más van mint hiszitek. mint hiszem. mint hisszük. a szemnek nem lehet hinni - hisz egy kis optikai illúzió, hogy rászed. hogy hihetnénk még így?mikor annyira könnyen valaminek pont a szöges ellentétét tudjuk kivetiteni a szitura. mert azt hisszük. mert attol félünk, hogy.mert könnyebb azt hinni mint meggyőződni, vagy elhinni, hogy nem. mert könnyebb nem bízni és leszarni. remélem nem súlyos. vagy remélem elmúlik. nem akartam rosszat. semmitse. és felejtsük el. vegyük úgy, hogy..ne.inkább ne is vegyük!mit is? semmit. azt. nem érdemes róla beszélni. vagyis éppenhogy az lenne de mégis jobb ha nem. vagy csak becsapom magam? de miről is hadoválok?és főleg minek? mikor annyira nem fontos..semmi sem fontos már.mostanság. és mikor mégis picit néha érzem, hogy az - akkor el se merem hinni. vagy elbőgöm magam a meghatódástól. vagy nem attól. nem is tudom mitől...mindentől. azt hiszem mind el vagyunk cseszve. szüleinket a szüleik cseszték el, szüleink minket, mi majd a sajátunkat. generációról generációra. és senki sem figyel. oda semmire. mert nem tud. nem akar. nem mer. jobb nem látni, nem tudomást venni. kényelmesebb. egyeseknek. annyira hihetetlenül másnak tűnik néha az amit látsz. nem is tudom mennyire lehet rendesen érteni és értelmezni a dolgokat - még a testbeszéd ismeretével is - az ember olyan érthetetlen meg értetlen. és a filozófiai fejtegetéseknek véget vet a föld felmosása..megyek mert hív a kosz.
puszi.
mi a fasznak ömlesztem ide ezt a sok szart???
pláne, hogy mégcsak ki se jön mind..