:-S

hogy jutok el szovátáról tusványosra??????? :'((

hogy jutok el győrbe???

hogy jutok el rozsnyóba????

ááááááááááááááááááááááááááááá

Laza vagyok szétesem..

Fhú basszus szombat óta nem jelentkeztem. Már igen csak kezdett zavarni a dolog, hogy nem tudok irni - de hát mit csináljon az ember nyaralás közben, internet nélkül? Na mindegy!

Hát elég érdekes 5 napom volt - dióhéjban: péntek este skypeon kiötlöttük egy haverrel, hogy másnap én fenn leszek nála Pesten. Ez igy is történt. Péntek éjjel fél óra alatt felhivtam vagy 20 embert és végül akadt 1 aki kivitt Biharkeresztesre szombaton, hogy onnan vonattal tovább folytathassam utamat. Már az indulás is egészen "igéretes" volt - ugyanis fél órával indulás előtt, a plussz 30 és valahány fokból átváltott huszonvalahányra és akkora orbitális eső, nem is, inkább zivatar, áh ez nem találó, lehet mondani, hogy vihar vagy talán zuhé de olyan nagybetűs ZUHÉ támadt, hogy elkezdtem aggódni, hogyan jutok el élve Pestig :))) persze sikerült - de amikor a kocsi félig elmerült a vizben kevéssel a határ előtt, akkor a legőszintébben mondom keményen aggódtam.. Nah hát minden okés, felszálltam a vonatra - sima út, átszállás Ladányban, este fél7kor Pesten is voltam és 9re leértem Gödöllőre :) Ott tusolás és első dolog egy jó Tescozás volt (ahol megvettük a reggelig szükséges sör mennyiséget) aztán irány az erdő. "Éjszaka a földön".

Másnap csövelés erre arra, laza lötyögés,este irány Valkó. Ezt egy éjszakásra terveztük de 3 lett belőle végül, mert olyan jó volt a hely, hogy mindek elmenni? Ami itt volt arra nem akárki vállalkozna...Eszement bringázós túra olyan talajon ami öklömnyinél nagyobb méretű kövekkel volt lehintve, illetve falusi út annyira mély traktorkeréknyomokkal, hogy simán agyrázkódást lehet kapni tőle bringával (ezek után mit nekem macskakő :)) ), majd szép homokdűnés rész ahol már bokáig merültünk a porban, sérban, homokban - de a lényeg, hogy jó volt! Ülni még most is fura érzés, ha fekszem az ágyban nem tengeribetegséget, hanem biciklibetegség effektust érzek: mintha zötyögne alattam a föld, rázkódna az ágy és az az érzés amikor hatalmas nagy 45 vagy még több fokos lejtős dombon mész lefelé 30 km/h-val úgy, hogy már szinte esik szét alattad a jármű. Summa summarum ezt megismételni naponta 2szer és utána jéghideg zuhany - felemelő érzés! Most mondjuk rámférne egy élményfürdő vagy élménymasszázs - izomlázam van mindenhol, de ha tehetném holnap is ezt csinálnám..

Éjszaka filmezgetés meg borozgatás meg zene, chill, stb.

Egyik ilyen bringás túra közben szimpatikus kis helyre leltünk egy dokk, vagy stég, vagy kifutó vagy, ahogy tetszik közelében, ahol annyira bájos volt a hangulat, hogy félórás fa anyag gyűjtésbe kezdtünk megelőlegezve az éjjeli tábortüzet és sütkérezést, ami szinte könyörgött, hogy megcsináljuk, majd miután meglett a rengeteg apró száraz faág, gally, szemetesből összegyűjtött deszkák stb, mint akik jól végezték dolgukat hazamentünk dögfáradtan, parasztra ittuk magunkat és elaludtunk egy jó film negyed órás intrója után :)) Gondolom mondanom sem kell, hogy a tüzeskedésből nem lett semmi - de legalabb megspóroltuk valakinek a munkát :P

Ez viszont még csak a derűsebb része.

Jön a hazajövetel. Ez is egész érdekesen indult - miután kinéztem egy jó időben levő buszjáratot, ami megalapozza a pontos elérkezésem biztonságát Gödöllőre, majd onnan tovább a Keletibe ahonnan szintén időben meg kellett érkezzek a Nyugatiba, álltam a megállóban fél órát és a busz még mindig sehol..Ekkor a szendvicsemnek a papirszalvétáját feláldoztam és ráirtam a (szerencsére mindig nálam levő) filctollal, hogy "Gödöllő" és nekiálltam stoppolni...A 3ik kocsi fel is vett kb 5 perc (sem) alatt és a ház előtt tett le. Szaladás, pakolás, vonat, Keleti, piros7es - Nyugati, információk - zárva. Fél órás mászkálás után halál biztosan leültem a 11ik vágány előtt vonatomat várni. Sokat vártam de megjött végül. Felszálltam és indulásra várva aludtam egy órát, majd miután 2 megállónyi távolságra jutottam Pesttől, tök véletlenül kiderült, hogy nem leszek 22:15kor a tervek szerint Biharkeresztesen és nem fogok 5 perccel később egy kocsiban ülni úton Várad felé, hanem még mindig vonaton leszek és 22:50kor feltehetőleg Ladányban fogok leszállni az utolsó beérkező vonatról, ami után az állomás bezár és hajnali 5kor indul az első szerelvény Keresztesre...Ez igy egészen izgalmas tudván, hogy nincs már pénz a telefonomon, sem pénz továbbutazni Nyiregyházáig egy haverhoz aki hazahozhatna (ha épp nem lenne melóban és nem kelne 6kor) és 5 percenként bizeg a telefonom, hogy ki fog kapcsolni az aksi.. Végül a velem utazó úriemberről kiderült, hogy kaller ő is csak civilben, cigizés a fülkében stb engedélyezve (tekintettel a megengedett stresszint túllépésére) és kedvességének köszönhetően tudtam intézni egy-két telefonhivást kül- meg belföldre. Miután elképzeltem minden lehetséges halálmódot (pl fagyhalál a Ladányi állomás előtt a bejáratnál a földön, vagy szervkereskedők martalékává válni stoppolás közben Keresztes illetve Várad felé, vagy szálláshelyet nyújtó segitőkész kaller megerőszakol majd szexrabszolgájává tesz bilincsbeverve és miután kiéheztetett halálraver stb) kaptam egy smst, hogy értem jönnek Ladányba! Hihetetlen..Ennyi információtól úgy kifáradtam, hogy az út hátralevő részében aludtam a csomagokon és gyakorlatilag most értem haza...

Most újra kicsiny szobám 4 fala közül irom soraimat és tervezem a pénteki indulást Szovátára, ahol egy hetet fogok ülni..Úgyhogy holnap ügyintézés, számlák, bankkártyák megszüntetése (ha nincs rajta pénz - minek?), munkanélküli segély intézésének a folytatása, orvosi papirok, reménykedés, hogy látok valakit (akit mellesleg nem kéne, de jó lenne) és égés elleni cuccot venni (mivel még sokáig nem leszek árnyékban). Remélhetőleg a következő hét legalább ennyire eseménydús lesz, ha nem mégjobban (de csak a hazajutás és a folytatás lehetőségének körülményei között).

Üdv. mindenkinek és hajrá nyaralunk!

P.S.: a "P.S.: I love you" szar, de van két jó film Jude Law-al ami nagyon ütős, az egyiket Gattaca stilusban nyomják - "Repo Men", a másik pedig egy igazi szinészturmix vagy szinészkalóriabomba - "The Imaginarium of Doctor Parnassus" (Jude Law-al, Johnny Depp-el, Heath Ledger-el, a Gyűrűk Urából a faszi, az öreg, egy hires törpe akit már sokszor láttam és egy csini tini csaj meg még sokan mások). Mind a kettőt melegen ajánlom!

Ja és szoritsatok, hogy minden a tervek szerint menjen a folytatásban :)

Helló

Hajnali gyász

Kedves mindenki. Szarul kezdődik a nap. Ma van a nagy elutazás napja - illetve volna..De kedves barátomnak aki átvitt volna a határon az éjszaka alatt elhunyt az édesanyja..Igy nem csak nincsen aki átvigyen, de már szinte kedvem sincs hozzá.. Hogy tudnék igy vidáman és izgatottan pakolni meg nyaralni - mikor a legkedvesebb, legrégebbi barátomnak, gyerekkori játszótársamnak ilyen a helyzete? Hülyén érzem magam és szinte nem tudok a szemébe nézni, mert nekem még van anyukám, de neki már nincs. Olyan sirhatnékom van..El sem tudom és merem képzelni milyen éjszakája lehetett. Ne haragudj Á.

Most nem tudom mit mondjak, mit lehet ehez hozzáfűzni..Csak szivom a cigimet bután és inkább hallgatok. Nagy szavak helyett lehet jobb egy kis megemlékezés.

Ráadásul kezd elmenni az eszem...mindig csak a baj :( Meg kéne már normálisodni..

Utálom a skype-ot!

Mindenkinek csak a legjobbakat

Heló :(

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁáááááááááááá :D

Huh. Azt sem tudom hol kezdjem. Kezd megint felpörögni a mindennapok unalmas megszokottsága. Legalábbis merem remélni.. Egyelőre nem sorolok fel mindent előre, mert lelőném a pojént :P De úgy néz ki pár kellemes pillanatom lesz ezen a nyáron is: jelenleg 7 hely van tervbevéve ahova el kell jussak (ezek közül 3 biztos a többi még plátói) és van 2 ami titkos vágyam úgyhogy azt már bele se számolom s el se mondom mert még nem válik valóra..

Mai napom szokványosan indult - felkeltem, kiültem a balkonra napozni (ez kb 10 percig tartott depilálással egybekötve - az évről évre öregedő de annál nagyobb érdeklődést mutató szomszédok örömére) mert megszólalt a telefonom és negyed órával később már kolozsvár felé robogtam egy légkondi nélküli 4 keréken guruló dobozban :D

Kolozsváron vettem két szuper kis felsőt amilyenre rég vágytam (kluzs cityben még a szeköndök is jobbak..) és voltam a Samsaraban ami egyszerűen lélegzetelállitó volt...Leirni nem lehet...Szavak helyett inkább linkelem a hely oldalát ahol orgazmikus vizuális élményben lehet részetek :) A zene amúgy ilyen elszállt füves zene meg chill meg ehez hasonlók, mezitláb kell mászkálni, lehet feküdni a földön, van vizipipa és rengeteg egzotikus innivalóóóóóóóóóóóóóóóóóó Élőben ez az egész katarktikus :)

Ime A Hely :P

És ime a zene stilus :) illetve ilyen

Ma (meg tegnap)

na üdv :)

ma sok minden volt.

de végülis tegnap is. vagy inkább tegnap?

mindegy.

a lényeg, hogy hajnali 6kor feküdtem, találkoztam egy legendával (12 éves korom óta hallomásból ismert személy), idegenvezető voltam, kiállitottam, ittam - életemben először csuklottam a piától, beszéltem telefonon 16 éves korombeli szerelmemmel, találkoztam azzal akire vágytam....

chipseztem, kiakadtam, hüjültem és hazagyalogoltam egyedül. beszéltem egy exemmel, aki mai napig fontos barát, holnap (azaz ma) reggel megyek sommerpénzt intézni a finánchoz, honap este biciklizni fogok, van cigim - bejutottam egy faca táborba, hétvégén megyek Pestre - minden faca. Per pillanat. Terpillanat. A helyzet nyugaton változatlan. Most megnézek egy South Park részt és lefexem, mély álomba merülök.

Amúgy minden fos és semminek nincs értelme, de most jó.

Csók a családnak - meg annak aki megérdemli.

:-*

Minden jót :)

Irnék most még...de majd holnap :)

U.I.: ....................................................................................

Helóbeló csokis Leó

Hajnali 7:20. Álom elillan, szem kipattan. Felülés. Az idő tudatositása. Ilyen korááááán?!?!?!?!??!

Enyhe éhség és szonnyasság. Hidegre vágyom. Jéghidegre!

Konyha. Hűtő. Jeges tej és mákos csusza. Csusza, csusza, csusza.

7:50. Tele vagyok. Cigi? Vaaaaaaaaaaaaaaaaaannn...

Szobám. Elosztó. Bekapcs. Számitógép. Wellcome Terpilla. Gyújtó gyújtó gyújtó.

Füsssssssssssssssst..............

Mi legyen ma? Útvonaltervező...

Hmm...

Mentes nap. (Hogy mi mentes mindegy)

Viszketek.. Kéne egy jaurt!

Később részletek.

Jóreggelt :)

U.I.: mellesleg már szerda!!!! 14!

Zárójelben

jah és amúgy (csak mellesleg megsúgom), hogy az elhintett jókedv és derű is megvolt pár röpke pillanatra :)

időjárás (vagy hangulatjárás) visszajelzés mára befejezve :P

Wow avagy hmmm

ahoz képest, hogy milyen hangulatokkal, indulatokkal hajtottam a biciklivel hazafelé ezelőtt egy órával vagy másféllel, most egészen bambán és érthetetlenül ülök az ágyam szélén, laptoppal kezemben/ölemben, és álmodozok, remélvén, hogy igaz az a sok minden, ami elhangzott meg amit elképzeltem-tünk..

Sok mindent képzeltünk, az emberek általában hajlamosak erre..a kérdés csak az, hogy megmarad e elméleti szinten vagy gyakorlatba is tudja e ültetni. Én például most nem is tudom miért, de a szobámról álmodozok - ahoz képest, hogy el szeretnék mihamarabb költözni... - vágyom rá, hogy nagyobb legyen és otthonosabb, kuckósabb de tágasabb meg minden hasonló és egy csudifantörpikus ötletem támadt: rejtett szekrény (falba ágyazva)! :D :D :D :D :D :D :D :D :D :D :D

Igy rengeteg helyet nyernék és cuccos is lenne - senki se látná elsőre, hogy hol a szekrényem, illetve bekerülhetne egy babzsák és egy mini kagyló :) Nem tudom miért, de ez most nagyon feldob..már csak a gondolat is, hogy ha ez összejönne milyen kis mesés szobácskám lenne :D trallalla :P Mintha meg lennék huzatva...

Amúgy meg nagyon borongós ördöngős mindenes gondolatok mászkáltak sőt már-már cikáztak a fejemben..Azt gondoltam beszélnünk kell. Igen és lehet, hogy tényleg kellene, de kinek van már mersze ilyenekhez annyi minden után..Tudod, az elején még vállalkozó szellemű voltam, de valahogy út közben kezdtem kissé úgy látni, hogy nem mindig jó ötlet..Ez persze nem örök és általános érvényű dolog - egyes helyzetekre vonatkozik, másokra nem, egyes emberekre, másokra nem. Csak a jouég se tuggya má néha eldönteni, hogy most melyik melyik..kihez, hogyan álljál hozzá, vagy mellé, vagy elébe, vagy félre az útjából.

A lényeg, hogy nem tudom, hogyan csinálom, de néha én magam sem tudom eldönteni, hogy unalmas e vagy sem az életem..Egyik nagyon régi barátnőm amikor egy hétig nem találkoztunk már úgy hivott fel, egy időben, hogy "na mesélj!" felkészülve a leg várhatatlanabb, meghökentőbb, pazarabb és vérlázitóbb dolgokra, amik történhettek...S ha belegondolok - tényleg voltak. Nem mindig. De nem is kevésszer. Valahogy mindig épp amennyi kellett, néha talán túlságosan be is sűrűsödött a ritka élmények halmaza, de szerettem és jó volt. Igen, igy érdemes.. Máskor viszont kétségbe ejtően nem történik semmi. Olyankor pusztulok el! De anélkül meg nem lehetne értékelni eléggé azt amikor van valami. Az utóbbi fél évem elég eseménydús volt, most igy visszanézve..Huhh..Nem is kicsit..Akkor persze nem úgy tűnt..na de ki látja tisztán az ujját, amikor az fél centire van tőle?

De ez egy másik mese lesz...Most mára egyelőre ennyi - megnyugodtam...Jó lesz egy kedves filmet megnézni. Jóéjt mindenkinek, s főleg neked :)

U.I.: te jó ég....

...

Sziasztok. Vagy szia. Vagy mittudomén. Kihagytam egy napot. Tegnap nem irtam. Nem mintha nem jött volna. Csak annyi dolgom volt, hogy nem jutott rá időm. Semmi extra. Átlagos nap. Bank, egyetem, stb. Este korán feküdtem (fogjuk rá, de legalább nem 3-4 hanem 11). Aztán sejj, ma voltam strandon délelőtt és jól leégtem, mivel 9 órából 10 óra lett, aztán 12ből 1. Na de igy szok ez lenni. Nem bánom. Legalább most nem csak látszik, de érzem is, hogy strandoltam..

Ma, ha költői túlzásokba esnék, azt mondanám, hogy kiélvezem, hogy az ősök elhúztak egy napra Révre. De mivel (sajnos nem mindig, de most igen) elég realista vagyok, azt fogom mondani, hogy semmibevéve az egynapos szabadságom által nyújtotta lehetőségeket, ülök a gép előtt mint egy here és unom magam mint az év többi napján. Mintha nem is lennének nem itthon. Vadászom a neten a letölthető (megnézhető) filmeket és sóvárgok egy ingyen doboz cigi után.. Mostmár másfél éve cigizem. Először a harmadév kezdete volt a leszokási határidőm. Aztán lett karácsony.. Szilveszterkor fogadalmat tettem. Utána úgy gondoltam nem fárasztom magam ilyen hülyeségekkel, mert úgyis nem fog menni és azt mondtam, hogy a szesszió túl stresszes hozzá, aztán jön a második szesszió majd államvizsga, de államvizsga után leszokok. Hát.....egy hete végeztem..Az árak is felmentek..de még nem sikerült megvalósitani tervem. Ha belegondolok másfél év alatt egy autó árát elszivtam..Ha mégjobban belegondolok másfél év alatt Egy negyed ház ára talán kigyűlhetett volna..Ha ugyanolyan napi rendszerességgel félreteszem azt a pénzt. A phass ki wan! És mindez miért?? Mert szakitani tudni kell... Ha valamit elvesztesz pótold valamivel.. Lehet, hogy én rosszul választottam :)) Azóta is iszom a levét - vagy szivom a füstjét.

Amúgy érdekes dolgok ezek. Hogy mi, meg, hogy..Meg miért...Most megint elég fura. Rájöttem, hogy ez nem tesz jót (már nem a cigi) .. Mondjuk nem is tudom. Eleinte lehet, hogy jó, sőőőőt... Aztán elkezd igénybevenni, majd a vége fele egyre roszabb. Valmiért, ahogy telik az idő úgy kezd egyre inkább károssá válni..erre arra..

Mellesleg megkértek állitsam ki a vizsgamunkámat egy édi csehó falain..Úgyhogy, a napokban vegyük úgy, hogy "kiállitást" teszek fel a központban.. Kiváncsi vagyok a fogadtatásra, meg közvéleményre stb és h tényleg, hogy fog festeni nem az egyetem falain belül, hanem úgy, mint egy funkcionális hely dekorációs eleme. Elválik..

A mai nap folyamán előreláthatóan folytatódik a punnyadás, enyhe unalom és dögség várható, néhol egy-egy futó jókedvvel elhintve (talán), de továbbra is marad a borús, történés-mentes idő. Köszönjük figyelmüket, a legközelebbi viszontlátásra.

Ez is megvolt

Nah megnéztem végre valahára a Coraline cimű animációs filmet - tényleg zseniális :)

Ennek hatására most jobb is a kedvem. Néha egy egy film, de inkább főleg animáció úgy kikapcsol.

Ami tetszik benne, hogy amúgy tökre igaz amiről szól, rémesen jól dolgozza fel a témát. Ajánlom mindenkinek, aki szereti az animációkat és málőrjei vannak a szüleivel :P (amúgy ebben a témában akkor ajánlom a Heavenly Creaturest is - Kate Winslettel bazi nagy film - & a Tiramisu, megöltem anyámatot - nagyváradi szini előadás - :P )

Ja s, hogy ne legyen olyan üres a blogom feltöltöm a trailert az arra kiváncsiaknak :D

Jó szórakozást!

Passz

Kicsit fos vagyok. Hogy mitől azt nemtoom. Most ez igy jött. De már pár órája.. Lehet h a jó bort nem szabad rosszal keverni? Nem hinném...Attól nem igy érezném magam. Kicsit inkább olyan felemás vagyok. Azt sem tudom mi tenne jót. Vicces, hogy az éjjel még épp valaki más mondta ugyanezt..és nem tudtam hova tenni, vagy mit mondani rá. Jó, mondjuk az érzést ismertem eddigis, de egy ideje nem voltam igy. Úgy minden egyben. Olyan WTF?! Olyan mivan?mivan?mivan? Vagy olyan izé....Olyan óu naaa...Nemtom mit kéne csinálni..De egész nap úgy éreztem h vmit kéne. Néznék egy filmet - de minek? Vagy ... Áhhh...Mindegy!Majd később, ha összeszedtem a gondolataimat még jelentkezem.

Napi közlemény

Hali.Na hazaértem...mieloőtt még bárki azt hinné nem mostanáig ócskáztam!De helyette elgörbitettem a napot :P Volt gyömbérsör, finom bor, rossz bor cukrozva, vegasaláta, házihinta, medence is - csak épp nem tudtam belemenni -, alvás (emeleten), és egy csomó hasznos infó. Na meg egy magenta függöny :D Többek közt megtudtam, hogy állitólag egyes pasik ráülnek a kezükre, hogy lezsibbadjon és utána használják önkiszolgáló módon örömszerzésre :))) Hogy ezt melyik hülye találta ki nem tudom ,de elég bizar!:P Volt sok nevetés, pihentség, érdekes felismerések...Néha fura érzés mikor egyszerre örülsz valaminek és egyszerre fáj...De az ember nem lehet önző.Mindenesetre jó nap volt nagyon, kissé lefáradtam a végére,nem is tudom mitől..Mindenki bekattant mint akik kituggya mit szivtak, közben egyesek csak a fogukat, mások egyebet. Na a lényeg, hogy szeretném megemliteni csak a tisztázás végett, hogy a cshajé akivel elindultam (jobban mondva elindultam volna) az ócskára az nem az évfolyamtársnóm hanem a barátnőm. Egyik barátnőm. De a lényeg, hogy jó barátnő és nagyon kedves számomra. Közbe közbe évfolyamtársi szerepbe is csöppent de csak olyan kvázi, mert nem nagyon voltak közös óráink, és közben egy jóbarátom felesége is, úgyhogy révén ismertem meg..De utaztunk már együtt Kolozsvárra. És beszélgettünk jókat. Meg minden egyéb. Csak nem akartam, hogy félreértés essék - nem egy akárkivel ócskáztam ma. Ő igenis Valaki! Sőt, valakibb mint azt bárki is hinné. Talán a legvalakibb valaki akit valaha is ismerhetett valaki :P De nem akarom feleslegesen szaporitani a szót. Egyesek észre sem veszik mennyire körülöttük forog a világ. S közben ők is forognak de csak egyhelyben. Mégis jó nekik és másoknak is jó tőlük. Whatever. Puszi az ócska lánynak és üdv mindenkinek :)

A jóóóóóóóóóóóóóóóreggelt kihagynám

10 perce keltem és 20 perc múlva a város másik végében kellene lennem, hogy találkozzak egy évfolyamtársnőmmel és együtt túrkáljuk boldogra magunkat az ócskapiac nyújtotta lehetőségek közepette, a baj csak az, hogy még épp bugyiban ülök a számitógép előtt és blogbejegyzéseket irok..

Lehet, hogy tényleg függőséget okoz?

P.S.: amúgy nem értem miért irja azt, hogy sâmbătă 10 iulie amikor már vasárnap van..

Te jóóóóóóóóó éééééég!

Már megint mibe keveredtem?! :|

Ezt most bővebben kifejteni nem tudom...

De a lényeg az, hogy "baszkeee"...

Meg "aszta!"

Meg "wow."

Bár semmi esetre sem "!", de határozottan " ... "

Lényegében véve eléggé "?!", de mindenképp " - "

Szóval egyelőre jóéjt :)

Szerintem ma még jelentkezem ..

Mit csináltam?

Voltam. Jó volt. Annyira nem. De nem is rossz. Jobb mint nem volni. De nem annyival jobb mintha sokkal jobb lett volna. Csak ugy átlagosan jobb. Szinte nem is tudom. De jobb lett volna máshol volni. Mást csinálni. Na mindegy. Nem is volt. Semmilyen..Majd máskor :)

Következtetés: nem szar csak kaka :P

De legalább a masnizott fajtából :)))

Jaj micsinájjak?

Menjek?Ne menjek?Menjek?Ne menjek?Menjek?

Megyek!Nem megyek..De megyek!Igen!Nem, nem megyek, nem mehetek..

Ne menjek?

De mennék...

Megyek is!Miért ne mennék?Naná, hogy megyek!

De mi van ha?

És ha nem?

Menjek???

Áh nem tudom...

Mennék de közbe..és valahogy nincs kedvem de mégis..

Ouh!

Megyek!

Lehet, hogy nem oda - de legalább el. Igen! Tökéletes! Elmegyek de mégse! Félig elmegyek, félig nem, félig oda, félig máshova, kecske is káposzta is mindenki meglakik és jólmarad!

Elmentem!

Legközelebb már csak sötétedés után jelentkezem..

Addigis csók a családnak!

:)

Minek van?

Mostanában egyre több olyasmit látok, hallok, tapasztalok, ami egyre jobban megerősit abban, hogy vannak dolgok amiknek semmi értelme, vagy ha van akkor mégsincs..és olyan dolgok amikre az emberek vágynak de aztán elbasszák, vagy nemtom. Ha valamit megkapsz s a tiéd akkor már nem kell. Akkor meg minek megkapni? Inkább sose legyen az, csak vágyjál rá és akkor értékeled mindig. Egész életünk egy nagy vágyakozás és harc lenne igy - amit korántsem állitok, hogy jó...sőt...de legalább a fontosnak tűnő dolgok nem válnának jelentéktelenné vagy hasonló. A lényeg hogy sok a hazugság és olyan nehéz őszintének lenni. Ha egyszer ez sikerült akkor utána miért kell elbaszni? A másik meg, hogy ha eleve hazugsággal indit az ember akkor meg minek indit bármit is? Szóval én amondó vagyok (per pillanat), hogy egyre inkább elmegy a kedvem az egésztől, amúgy sem vagyok az a túl konformista és hagyományörző tipus. De az a maradék konvencionalitás is ami adott ponton mégiscsak jó valamire (hogy mire, azt nem tudom - de emberek biztos nem ok nélkül találnak ki dolgokat, vagy mégis?) kezdi értelmetlenné zsugoritani magát az egyre gyülemlő negativ visszajelzések és következtetések végett.

Sok szószaporitás helyett inkább csatolok egy videót ami tetszik és témába vág valamilyen szinten (talán maximális, optimális, teljesen kézenfekvő szinten - na de ez már nem lényeges).

theresa öngyújtó

Ez egy személyre szóló öngyújtó Velencéből (nem a váradi) :P amit bienálés látogatásom során kaptam és azóta is egyik kedvencem :)) Félreérthetetlenül értelmezhető :) Explicit tartalmú és mindenképpen imádnivaló (legalábbis nekem). A kicsi kép és a rossz látószög miatt leirom azoknak akiknek nem sikerült észrevenni az apáca ppiros harisnyatartóját, mely kulcsfontosságú szerepet foglal el az öngyújtó személyiségének körvonalazásában. :P Remélem valahol újratudom tölteni :)

Egyéb megjegyzésem nincs :P

P.S.: wow! már a harmadik nap, hogy irok a digitális internetes világhálós naplómba! ilyen rendszerességet rég sikerült beiktatnom az életembe bármilyen téren :P

Még a végén addict leszek?? :P

Blog avagy webnaplóirás?

Csomót dokumentálódtam ebben a témakörben az utóbbi időben, mivel a diplomamunkám is egy napló. Bár hozzám közelebb áll a hagyományos, kézzel fogható, lapozható, szagolható papirra vetett naplóirás, most mégis - nem tudom miért - megpróbálok valamilyen szintű rendszerességgel vezetni egy blogot.

Nem ez az első próbálkozásom..Harmadév elején egyetemi feladat volt, hogy mindenki kezdjen bele egy saját blogszerkesztésbe és vezetésbe, de ez a projekt az első bejegyzés után kudarcba fulladt..Valahogy nem stilusom a számitógép előtt ülni és kiirni magamból búm bánatom. Pedig elméletileg a 2 dolog ugyanaz, igy a hatásuk is ugyanaz kéne legyen - leirod, kiirod, kiadod, megnyugszol. De mégis van valami intimitás, valami közelség, valami meghitt családiasság abban, hogy a kis rongyosra lapozott és irt, firkált naplódat a kezedben fogod és reszketve rejted el a párnád alá, ágyad mögé, vagy netán egy lakatos ládikába, melynen kulcsát féltve őrzöd a nyakláncodon medálként, vagy a szemüvegtokodba teszed, hogy ne találjon rá senki. Abban, hogy besuvasztod mindig az éppen használt táskád egyik rejtett zsebébe és akkor kapod elő lejegyezni valamit, amikor csak kedved szottyan..Nem kell mobilinternet hozzá, sem 3 kilós laptop, se mobiltelefon vagy az Iphone rejtett naplóiró szoftwere, nem kell hozzá jel, vagy térerő, csupán egy ceruza vagy pix, karióka is jöhet - a fontosabb részek lehetnek kékek vagy pirosak -, és egy füzet amit ha kinyitsz nem kell órákig görgesd az egeret, hogy megleld hol van az a bizonyos bekezdés - mert kivülről tudod. Ezt a blog szerintem nem adja meg..

Hogy miért irok mégis most egy monitor előtt és miért osztok meg hülye gondolatokat olyan emberekkel akiket lehet ez nem is érdekel? Nem tudom! Lehet csak unom magam..Vagy remélem titkon h valaki elolvassa? De ha jobban belegondolunk ez is fura - miért akarnám, hogy bárki is elolvassa? Elvégre a napló nem arra van..

A napló arra van, hogy olyan dolgokat irj bele amiket senkinek nem mersz elmondani, amik nyomják a lelked és ki kell adnod magadból, hogy ne bolondulj meg. Igen, a naplónak terapeutikus szerepe is van. Főleg az van neki. Szórakozás is lehet, emlékmegőrzés - néha vicces, néha fáj visszaolvasni a régi dolgokat. De semmiképp sem nyilvános.

14 évesen anyám elolvasta a naplómat..A legelsőt. Azt az igazit amibe még őszintén mindent beleirtam. Úgy, ahogy az van. Volt. Nagyon rossz volt.. Mintha a lelkembe fostak volna. Fél évig nem is birtam irni többet a naplómba. Csak úgy tartottam - hisz emlék.. Valahogy az ember ragaszkodik az emlékeihez.. Én legalábbis. Aztán már nem láttam értelmét tovább tartani a naplómat. Irni bele úgyse lettem volna már képes, hogy mások is elolvassák netalán még anyámon kivül, nem akartam. Gyűlöltem minden lapját, minden pacát belőle, minden szamárfülét, igy elégettem.. Azóta nem irtam többé IGAZI naplót... Persze az alkotói ösztön nem hagyott nyugodni, elkezdtem később egy újat - melyet szigorú cenzúrával és megfontolt, kódolt szöveggel, kezdőbetűk nélkül, teljesen nyilvánosság mércéjéhez képzelten irtam, felkészülve bármilyen féle fajta illetéktelen behatolásra, kiváncsi szemekre és érzéketlenségre, mely által bármi számomra fontos kincs, bármi szeretett emlék veszélybe kerülhet. Igy évek óta hazudok. Első sorban önmagamnak. Az is lehet ha 2ö év mulva elolvasom eme új naplóm még emlékezni se fogok azokra a dolgokra amikre csak oly ködösen teszek célzást, mivel semmilyen támpontom nincs, hogy ki kicsoda, mikor miért történt, és az sem biztos, hogy az igazat irtam bele. Fő az elővigyázatosság!

Ami viszont az eféle naplóirástól teljes mértékben távol van az a blog : legtöbb ember azért irja, szerkeszti, csinálja, késziti, hogy azt bárki (lehetőleg minél több ember) elolvassa. Igy tetszetős szövegeket nyomatnak benne, cseles fogalmazások, néhol erőltetett poénkodás, vagy a laza vagyok szétesemség netovábbja, meg a mindentleszarok filing. Bár láttam pár téynleg, irtóra jó blogot - ami nem a szemfényvesztés céljából készült, monduk, hogy művészblogok..Vagy inkább művész emberek blogjai. Egyik közülük pl. az egyik exem blogja..Kva jó - őszinte, aktuális, róla szól és a dolgairól. Imádom. Az ilyen blog viszont már nem igazán napló, hisz a munkásságát, animációit, rajzait az ember nem reklámozza (magának?) a saját naplójában. Szóval az intimitás elég paradoxxá válik a világhálóra való közzététel során - webnapló cimszó alatt.

Na de, hogy már mobiltelefonon is lehet naplót irni az már nekem betett..Jó, az smsek elmentése emlék jellegük meg érzelmi telitettségük miatt még egy dolog. A messenger arhivum "save all messages" szolgáltatása is elég érdekes, esetenként mondjuk meg kell hagyni, hogy jó - fontos üzenetek vagy infók arhiválása végett (nem zsarolási célból). De már ez is egy olyan dolog ami felkerülhetne a minekvan group oldalára a fészbukon.

Egy szó mint száz - nem tudom igazából minek - de most kirpóbálom én is ezt a fajta nyilvános intimkedést, ezt a nyálveregetést és lelki bajok megosztását a hatalmas publikummal (40 néző október óta? :)) ) aztán lám mi lesz belőle. Még a végén teljesen rákattanok - bár kétlem. Azért időnként majd irok esetleges olvasóim számára meg persze, hogy frissitve legyen az oldal (mindenképp!), de azt hiszem egyelőre még mindig a hagyományos napló hive vagyok legbelül.

Ja s ha már itt tartunk - az elején emlitettem, hogy a diplomamunkám is egy napló -, na ezt kibővitve a lényeg az, hogy benne minden féle fajta naplóirási lehetőség ötvöződik, mivel egy smsekből, messenger beszélgetésekből, emailekből, jegyzetekből és saját rajzokból összeállitott valami, aminek a 116 oldalán keresztül a világ a téma. Hogy az enyém vagy a más világa az már lényegtelen, a fő, hogy őszinte voltam benne és, hogy jobban szeretem azt ölelgetni, táskámbatenni vagy lapozni, mint a képernyőre tapadni, jojózó véreres szemekkel keresni a legújabb olvasók opciót vagy a háttereket cserélgetni valami kevésbbé giccsesre az oldalam szerkesztő ablakában.

Önarckép

Félév végén sikerült összehozni az egy éve készülő és alakuló képekből és hangulatokból egy videót, melynek kapcsán életemben először kipróbálhattam a vj-skedést és pár embert üvöltésre tudtam birni :))

Az eredmény megtekinthető itt.

Depressziós mese

Volt egyszer hol nem volt, a nefeljtsel tengeren túl, ott ahol a szerelem dúl, az üveghegyen túl, de még a csóksivatagon is túl, egy nagyon zöld erdő mélyén, ahova már a napsugarak is csak visitva tudják bepréselni magukat a sűrű lombok között, volt egyszer egy icinke leánka, akit Piroskának hivtak, mert piros volt a szeme. Mindenki irigyelte őt és csodálta különlegességéért, senki sem tudta, hogy Piroska sir. Minden nap sirt, mert lelke mélyén súlyosan boldogtalan volt. Egyedül élt a nagymamájával az erdőben, ahol még a palimadár se jár, csak nagy időközönként és abszolút elvétve.

Piroska gyakran járt az erdőbe számolni a fák leveleit meg a négylevelű lóheréket, hogy felejtse el bánatát és, hogy szerencséjére leljen. Gyakran ült sirdogálva a nagy fa gyökerein és arcát az égnek forditva próbálta megszámolni hány levele van az öreg fának, amelyikhez kicsi kora óta mindig kiment mikor sirni akart. Annak a fának volt egy hatalmas sötét odva, amelyikhez Piroska mindig közelhajolt, odatette kezét is, nehogy véletlenül elillanjon a hang és olyan fülekbe jusson amelyek nem méltóak ekkora teherre,belesúgta bánatát és aztán hosszasan ölelte a fát, mintha elvesztett szeretőjét akarná átfonni karjaival, a szeretőjét amelyik elhagyta őt, vagy amelyik még el sem jött. Azt a szeretőt melyről titkon álmodozott, de nem mondhatta el senkinek - nehogy a nagymamája megtudja, mert az öreg néni féltékeny volt a fiatal szép leányra és megtiltotta neki, hogy bármiféle fiúval ismerkedjen.

Piroska sokszor akarta már eldobni életét, különböző tehnikákkal próbálkozott, de mind hiába, mert mikor már azt hitte, hogy végre vége, végre megkönnyebbülhet, valaki mindig megmentette. Legtöbbször az erdei vadász lelt az éppen kimúlni készülő leányra, aki halálosan szerelmes volt a vadászba és ez csak még jobban felerősitette érzelmeit, felkavarta érzéseit - az mentette meg életét többször is aki miatt szerette volna eldobni azt.
A vadász nem tudta, hogy piroska őt szereti. Sejtett valamit, hisz a leány mindig elpirult ha ő reánézett, és mindig vitt neki kalácsot meg hamuba sült pogácsát az erdő másik szélére, ha a nagymamája - aki az erdő harmadik szegletében lakott - épp sütésre adta a fejét. Nem tudta a leány mennyire szereti őt. Őrülten, őszintén, minden elvárás és fenntartás nélkül, a legtisztábban, ahogy csak szeretni lehet, úgy, ahogyan van, öregen, leáldozóban, a munkájának élve. El sem tudta képzelni, hogy létezik az erdő sötétjében egy olyan ártatlan lélek, mely csak őérte sóvárog, és azért él, hogy ő észrevegye és megmentse, és azért haldoklik állandóan, mert igy is közel lehet hozzá pár pillanatra, amig megtalálja és segit rajta, hogy tovább éljen és tovább szenvedjen mellette de nélküle. Nem tudta, hogy Piroska szemei miért pirosak, és arca miért van minidg pirban, miért mosolyog némán és miért fekszik mindig vörös vérben úszva a nagy fa tövében vagy az erdő eldugott tavának partján.
Lelke mélyén tetszett neki ez a furcsa, édesen bánatos leányka, de még magának sem vallotta be, hogy nem a sütiket várja annyira mikor a nagymama süt, hanem a kis piros szemű futárt, aki a sietsétől és érzelmeitől kipirultan szokott betoppanni hozzá olykor, egy egy sötét délutánon.

Most is úgy esett, hogy a nagymama üzent Piroskának, menjen el a sütikért és vigyen párat haza, meg a vadász úrnak, aki oly becsületesen kiirtotta a kakasmókusokat meg a medvedisznóembereket a nagyanyó házának környékéről. Igy hát elindult Piroska ismét, kisirt szemeivel, bánatosabban mint valaha - ment anyai nagyanyjához utolsó sütijeit megenni, gondolta meglátogatja az öreg nénit, búcsút vesz és ismét megöli magát, de most véglegesen. Persze azért remélte hogy a jó vadász ismét megtalálja és karjaiba veszi és újraéleszti, szájon át lélegezteti és rájön végre, hogy ő az aki segithet a lányon, egyedül ő, és senki más. Azzal mentheti meg, ha megtartja és nem engedi el többet sohasem.

Ment mendegélt Piroska álmos lépteivel, fáradt lélekkel; nézegette a lóheréket, hátha lel egy négylevelűt, ment, bandukolt és közben meg-megállt, nem siette el az érkezést, várhat a nagymama, úgyis elszórakozik a diszitgetéssel meg a tevés-vevéssel a házban, amig ő meg nem érkezik.

Ahogy igy ment magának lassan, de nem sietve - egyszercsak összetalálkozik a lomposfarkú farkassal, aki annyira ki volt éhezve, hogy a fulei már kétfelé álltak, a szemei villogtak és a szőr teljesen felállt a hátán. Piroska nem ijedt meg, odament hozzá megsimogatni és megkérdezni, mit csinál. A farkas megérezte a friss hús szagát, és mélyet szippanttva a levegőbe erőset horkantott, mert jólesett neki a simogató kis kéz, a piros szempár nézése, és nehezére állt visszafogni állati ösztöneit. Piroska látta, hogy a farkas nagyon éhes, de mivel nem volt nála semmi étel amit adhatott volna neki, fogta magát és lefaragta az egyik mellét, hogy igy csillapitsa farkaséhségét szegény állatnak. A farkas hálásan nyalogatta a kis izletes húsdarabot, izlett neki a Piroska mellehúsa, friss volt és édes, olyan izű, mint amit még sohasem érintettek. Piroska közben énekelt, oly szomorúan, hogy a farkasnak majdmegszakadt a szőrős szive. Piroska elénekelte a kislány és a vadász történetét, a nagymamát és a kalácsot is elénekelte, mindent elénekelt ami csak az eszébe jutott és nézte ahogy a farkas mohón falja mellét. A farkas ugyan nem lakott jól, de nagyon hálás volt a léánynak, hogy segitett őrajta, ezért kétlábra állt és igy szólt:

- Pirosszemű leányzó, te segitettél rajtam az éhalállal való küzdelmemben, megmentetted hitvány szőrősfarkú ragadozó életemet, ezért én is segitek neked. Hálából, hogy lásd kivel van dolgod, én is segitségedre leszek, csak ejts egy könnycseppet a földre és én ott leszek.
Erre Piroska igy felelt:

- Nem kell nekem megjelenj, nem kell nekem segits, csak egyél meg teljesen, szakits apró darabokra, tépj szét, falj fel, rágj meg és nyelj le, és ne hagyj belőlem semmit hátra, csupán a szivemet köpd ki és vidd el a Vadásznak, tedd le az ajtajába és várd meg amig megtalálja, hogy elmondhasd aztán az egész világnak, hogy Piroskának teljesült az álma.

A farkas nem tudta mitévő legyen, igéretet tett, hogy megteszi azt amit a lány kér, hiszen az segitett rajta, de éppen a segitőjét ölje meg, hiszen neki köszönheti, hogy még él. Tűnődött a farkas, nagy volt a kisértés - Piroskának finom volt a húsa, de a farkasoknak is vannak elveik, nagy érzelmi ambivalencián ment keresztül, dilemmázott, hogy akkor most mi van..

Végül elköszöntek egymástól és Piroska folytatta az útját a nagymamájához, a farkas pedig elindult valami préda után nézni, mert Piroska melle finom volt ugyan, de csak félfogára volt elég, tán még arra sem, ugyanis Piorska nem volt egy nagyon megáldott leányka, meg kis süldő volt még, a mellamorfózis még csak félig állt be nála.

Ahogy igy kajtatott eledel után szaglászva, egyszercsak eszébe jutott Piroska dalocskája amiben a nagymamájáról és annak házikójáról és kalácskáiról énekelt és kitalálta, hogy aljas csellel bejut a házikóba, piroska képében jelenik meg, hogy a nagyi beengedje, aztán majd jól felfalja és beöltözik a ruhájába mire megérkezik Piroska, és akkor még újra is láthatja kicsi depressziós, félmellű jótevőjét. Nem is kellett sokat morfondiroznia, amint kigondolta el is indult a Piroska által énekelt úton, kacskaringós ösvényen, lóherék mentén és patak partját érintve, ment a virágos mezőkön át, ahol a virágillat oly erős volt, hogy folytogatta a torkát és csipte az orrát, ment a kavicsos hegyi utacskán ahol az élesebb darabog felsértették puha mancsát, ment renduletlenül az egymással versengő dombokról le és dombokra fel, mig oda nem ért a nagymama házához (a rövidebbik úton, kitérő és megállás nélkül).

A nagymama házánál hamar végzett, nem volt nehéz dolga a gyenge öregasszonnyal, aki nem is látott jól: maga engedte be a farkast és maga kinálta tálcán magát az éhségtől szinte recsegő vadállatnak. Mire Piroska megérkezett a farkas már jól belakott, meg is nyalta mind a négy mancsát, teli gyomorral vártakicsi kisirtszemű öngyilkos beállitottságú jótevőjét, hogy ismét érezhesse szagának nyerseségét, frisseségét, hallhassa hangjának szomorúságát, lelkének kétségbeesettségét.

Piroska mikor megérkezett a nagyanyó házához, már kivülről látta, hogy valami nincs rendben, ugyanis a nagyi mindig résnyire nyitva szokta hagyni a bejárati ajtót, hogy jobban hallhassa mikor arra jár a kakasmókus meg a medvedisznóember. Gyanakodva ugyan de bement hát Piroska a házikóba, óvatosan nyitotta ki az ajtót és bedugta fejét, és akkor meglátta az ágyban a nagymamát, csak kicsit furcsa volt a keze meg a feje, mitha elfelejtett volna borotválkozni meg depilálni. Ahogy közelebb ment, hogy nagymamáját, aki az asztal körül sürgölődött, megölelje, megpuszilja, ráismert a farkas hangjára és megörült, hogy újralátja kedves barátját. Felcsillant szemében a halál reménye és közel ült a farkashoz, hogy az jobban érezze húsának szagát, simogatta fejét és csalogatóan, csábitóan mászkált a szobában, hogy a farkasnak csigázza kulináris fantáziáját. Ahogy az ágy szélére leült ismét, hogy odaadja a "nagymamának" az új könyvet amit kivett neki az erdőn túli könyvtárból, véletlenül félrecsúszott a bolerója és kilátszott vér áztatta majója, majója alól a pirosan tátongó és kinálkozó erotikusan vérző seb mellének helyén, mely könyörtelenül pofáncsapta a farkast, aki hiába csukta be szemeit, maga előtt látta ásitani és kiabáni a kráterszerű véres húsmelegséget,ami illatozón párolgott, gőzölgött bele a farkas orrába, akár a még élő préda feltépett teste. A farkas nem birta tovább az innycsiklandó Piroska szagát igy nekiugrott és a földre teperte, a lány meg mosolygott; örült..várta a halált. Szemei ismét megteltek könnyel, de csak mosolygott közben és várta, hogy a farkas elvégezze a dolgát, vessen véget parányi létének, icinke lényének, egye meg, falja fel, eméssze meg, felejtse el és vigye el a szivét a vadásznak, hogy az tudja meg, hogy szerette őt. A farkas a lány szemébe nézett és látta, hogy nincs benne semmi félelem, látta benne a biztatást, a vágyat, a várakozást és látta benne egyszerre csillogni az örömöt s a bánatot, látta a teljes megadást és a lemondást, a beletörődést és egy olyan izgatottságot amit a tüzelő szukákon szokott látni mikor a közelükbe ér. A lány bólintott, a farkas horkantott, és lelkiismerete miatt, mert a leány segitett rajta, egészben próbálta lenyelni a zamatos hústömeget, hogy karcolás ne essék rajta, próbálta letuszkolni torkán akár egy anakonda.

Ekkor hirtelen ajtónyikorgás hallatszott és belépett a szobába a Vadász, aki amikor meglátta a farkas martalékává válni akaró Piroskát és a hatalmas szőrős állatot, ahogyan éppen próbálja bekebelezni az apró testű leánykát, annyira meglepődött, hogy hirtelen nem tudta a nyilvesszőjével lője ki a farkast - e, a késével döfölje, vagy ragadjon puskát és loccsantsa ki a nyomorultnak az agyát. De mivel Piroska a farasban volt nem mert puskával célozni, nehogy a golyó belehatoljon Piroskába is. Igy hát nagy vacilálás után fogta magát és odament a nagy zabálással elfoglalt állathoz, amelyik a szájában levő test miatt nem nagyon tudott védekezni, és sziven döfte úgy, hogy az fájdalmában kiköpte Piroskát félig. A vadász közelebb hajolt, hogy szemügyre vegye a tetemet és, hogy kivájja Piroskát aki már kényelmesen elhelyezkedett a farkas piros bélésű gyomrában. Megpróbálta kiszedni a nagymamát is de annak már csak a darabkáit lelte meg, amiket nem sikerült megemésztenie a farkasnak. Amikor Piroska magához tért és látta maga mellett az agyonlőtt állatot, a nagymama darabkáit és a vadászt, sokkot kapott és elkezdett sirni és sirni és sirni. Patakokban folytak Piroska könnyei. A vadász magához ölelte a gyenge véres leánykát és csókot lehelt kisirt arcára, piros szemeire, kicsiny csonk mellére és beletemette arcát a tátongó sebbe. A kislány sokkos állapotban volt és nem tudta mi történik vele, elkezdte simogatni a vadász haját, mintha a farkas lenne, csititgató beszédét sem értette, úgy hangzottak számára mint farkasvonyitások, dörmögések, horkanások és hozzábújt a vadászhoz úgy, ahogyan csak egy szomorúszűz tud hozzábújni valakihez - kétségbeesetten, csábosan, ártatlanul őszintén, véresen és vaditóan. A vadász nem birta nézni a szenvedő kis teremtést, megbabonázta a véres test látványa, a kisirt szemei a lánynak, a zokogás hangja, a lány szoritása, ölelése - semmivel sem törődve belebújt a lányba, magára öltötte akár egy ruhát, úgy veszett el benne mint tű a szénakazalban. Piroska volt a vadász legszebb disze. Szétkenődött rajtuk a friss, tiszta vér és puhán simogatta testüket a farkas tetemének bundája, ami alattuk hevert kilapitva, jóságosan szolgálva Piroska boldogságának pillanatát. A nagymama lelke a háttérben masztizott a fiatalságára gondolva, miközben unokáját és a vadászt nézte, eszébe jutott hogyan lett ő is egy vadászé egykoron, akitől megszűlte Piroska édesanyját, Piroskát (isten nyugosztalja) akivel mostmár megbeszélheti azokat a dolgokat amikre életükben nem jutott idő, nem akadt lehetőség.

A vadász magához vette az immár teljesen árva leánykát, aki a nagymama maradványai közül ki akarta válogatni a nagyi mellét, hogy csinálhasson magának implantátumot - hogy lehessen tökéletes a vadász számára..Félt, hogy fél mellel a vadász kevésbbé fogja őt szeretni. De az élete virágában levő férfi imádta a kicsi csonka csöcsű csajt, szerette beletemetni arcát a mély sebbe és betakarózni vele teljesen, mintha újra az anyja méhében találta volna magát, oly tiszta helyen és oly mélyen, hogy onnan kijönni soha többet nem akart..