Erdély

Egyik este leirhatatlan élményben volt részem.. Kimentem sétálni - különböző utczafesztiválok voltak aznap, egyik a Rádai utcában folyt. Igy tehát oda vetett a sors és lehengerlően jó zenei fogadtatásban volt részem - különböző jobbnál jobb jazz meg nem jazz zenekarok, magyar zene, külföldi zene, szinészek zenei produkciója, stb. Alig birtam otthagyni a helyet (mert közben már vártak falun házilátogatásra és hát ne késsünk ugye), igy lassan araszolgattam az utca vége felé, hogy még elkapjak egy kicsit az érzésből, és egyszercsak földbegyökerezett a lábam: meghallottam a kedvenc román zenémet (egyik egyedüli román népi muzsika amit ismerek egyáltalán és meghallgatok) ráadásul olyan jó előadásban, hogy annál jobbat keresve sem találtam volna - és, ha ez mind még nem elég, a poén: a Krétakör nevű szini társulat egyik tagja volt a gitáros (aki lenyűgözött már a Fekete Ország cimű darabban is)! Ennyi minden egy helyen nem, hogy zseniális, de mármár sok! Egyszerűen bearanyozta az estémet.. Kicsit otthon éreztem magam..Pedig hát....Otthon az ember mindig menekül elfele ilyen olyan okokból, s most...jólesett a román muzsika. Én magam nem ismerek magamra. Mit tesz a távolság... Egyrészt már sikerült megtapasztalnom és éreznem, hogy mit tesz...de ilyet még nem tett velem soha :P

És nem tudom feltölteni mert 306 MB :(((((