vineri, 15 octombrie 2010

Mégsem

Közben meggondoltam magam, mert miért ne és asszem mégiscsak ömlesztve fogom megirni az egészet, mert nem birom elhatárolni egymástól a dolgokat, begyül az egész úgy az agyamban mint a valóságban, úgyhogy nézzétek el, de hosszú lesz az olvasnivaló.
szóval 3ikán vasárnap elindultunk Pestről (kivételesen nem a trabival) 4en Kolozsvárra egy hostel találkozóra. Váradon nem álltunk meg (életemben először utaztam át úgy váradon, hogy meg sem álltunk - a kocsiban a sirás környékezett miközben a családra gondoltam meg néztem, hogy milyen ez a város, és milyen lehet egy külföldi teljesen más dolgokhoz szokott ember szemeivel, hülye szentimentalista!). Későn, kb 10 óra után érkeztünk Cluj Napoca-ra, ahol én már a megérkezés pillanatában nem, hogy aludtam volna, de aludtam is (a kocsiban, és ébresztgetni kellett). Ekkor lecuccolás után, jól megérdemelt alvás helyett kimentünk végül sokan (vagy 10-15en) a hostelhez legközelebbi kis kocsmakávézóvalamicsodába, ahol kókuszos tejet ittam jól felöntve unikummal :)) a végén már mindenki azt itta szinte - cseppet sem feltünő módon (merthogy az unikumot kintről csempésztük be s na..). Jó, másnap kolozsvári city tour, történelmi izémizék, délben találkoztam egy tanárommal, megittunk egy kávét az Insomniában s aztán elváltunk, hogy neki mennie kell egy forgatásra (vmi végzős diák diplomafilmjén dolgoztak). Ekkor felhivtam egy idei Rozsnyós táboros ismerőst (aki utólag jó haverré alakult át {!!!} a következő napok folyamán - de ne menjünk ennyire előre az időben), aki azt mondta, hogy ráér persze s van kedve koccanni de még épp forgatáson van - ekkor néztem egyet s röhögtem, mert kiderült, hogy a tanárral ugyanott forgatnak. Elhivott. Elmentem. Ott teljesen meglepetésszerűen összefutottam még 3 ismerőssel, akik mind a forgatásban vettek részt :)) kicsi a világ. Úgyhogy kialakult teljesen spontán egy nagy találkozó, ami a forgatás befejeztével átcsapott kocsmázássá először egy Atelier nevű tök speckó helyen, ahol minden kartonból van (székek, asztalok, csillárok, falon a képek stb és az asztalok vizszintesre tett ajtók voltak kilincsestől meg hasonló vad kreativkodások). Itt majdnem leszerveztem egy bulit, egy dj estet - de végül elavult a dolog és már nem volt aktuális, hogy bárkinek bármit is szervezzek. Később átzuttyantunk a Krajcárba (amiről már sokat hallottam) s egy kedves ismerősből baráttá alakult személy dolgozik ott. Ott egy koktéllel kezdtem, s közben vártuk a Kaja Tanyában dolgozó havert, aki 8kor végzett s fél9re elért hozzánk. Már 3an ültünk. Az Atelierben voltunk vagy 6an. Aztán az emberkék elszállingóztak. Na s ittuk szépen az innivalónkat a Krajcárban, közben még bejött 2 ismerős meg az ismerősök haverjai s a végén ültünk vagy 8an és abszintoztunk meg söröztünk meg ki mit ivott éppen és nagyon jó beszélgetések folytak. fél11re kb átmentünk a Golden Clubba, ahol volt az előre megtervezett-leszervezett buli s én átrohantam sré vizavi a hostelbe felölteni a party lookomat. Mire visszaértem egyesek kiábrándultak a zenéből és elmenős jelenet volt, de hát istenem - megesik. Akkor bedobtam még 1 abszintot és később jött a pálinka :)) a szar zene elkezdett jobb lenni (és nem az alkohol hatására, hanem magától) sőt kibaszott jó és jó volt a hangulat, csomó hosteles arc meg 2 nyári táboros ismerős. 3ig ment egész jól a buli aztán filmszakadás. vagy inkább költői fordulat. vagy drámai. homeless lettem pár perc leforgása alatt, ekkor érkezett meg éppen egyik védőangyalom a Krajcáros srác személyében, akinek azt hiszem sosem örültem még ENNYIRE és elvitt taxival haza. Egy csajszinál aludtam. Elég laza volt az egész. Mármint asszem én voltam a laza. Kissé hülye helyzet és asszem kiborulhattam volna. De valahogy nem sikerült - hála az égnek. Elégszer borultam már ki nem kicsit ennél sokkal kisebb és kedvesebb események folytán. Most az egyszer azt hiszem megúsztam. Bár néha félek. Másnap estére nem volt szállásom, mert a lányhoz jöttek rokonok és nem volt hely nála, igy elkezdtem telefonos segitség által megtudakolni a vonatos közlekedéshez kapcsolódó hasznos információkat és kiderült, hogy éjjel 02:28kor van egy pont nekem való olcsó járat (egy 6 óra alatt Váradra érő személy). Hát jó, ha igy akkor igy. Ez van, nincs mit tenni - megyek haza. Előtte viszont még meg akartam inni egy kávét az előző este megismert sráccal, aki nagyon szimpi volt meg jófej meg minden és felkeltette az érdeklődésemet, hogy kicsoda, micsoda, meg egyáltalán mi van már. Elkőrtem a számát a védőangyaltól és felhivtam, hogy van e ideje rámérni. Persze volt. Épp otthon tejázott valami nála leledző barátaival, akik pár napig nála aludtak. Áthivott, hogy menjek fel én is és aztán menjünk el 4en a Samsaraba, arra a kva jó helyre amit már emlitettem párszor és talán képet is tettem fel róla. Felmentem s kiderült, hogy az egész kis csapat az előző este együtt kocsmázó társaság (a szülinapos csaj és a barátja). egész jó volt a hangulat, ismerkedtünk beszélgettünk, mindenféle infócsere s miközben megtudták, hogy mi is a helyzetem s mik a terveim felajánlotta a srác, hogy ottalhatok aznap éjjel én is a többiekkel együtt. Igy is tettem. A Samsara után még beültünk kajálni vhova meg sétáltunk és beszélgettünk otthon is sokat, úgyhogy 6kor feküdtünk le. Másnap estére elhivott a Krajcáros srác a Kolozsvári Hulibulira, ahol ő készitette a party fotókat, úgyhogy előzőleges Insomniás bemelegités után átmentünk oda is. A bemelegitést úgy lehet elképzelni, hogy a rendelés sem ment már simán - 8 féle italból a 9edik sem volt a helyen, amit rendeltem volna, úgyhogy a végén poénból meg már faszségból rendeltem egy Orgazmust :)) a pincér meg a többiek nagy derülésére. Közben felhivtak telefonon és úgy nézett ki a dolog h az egész este el lesz cseszve (ezt akartam a legkevésbbé) igy telefon után rögtön jött egy abszint. És az abszinttal egyszerre be az ajtón egy hihetetlenül jól dizájnolt öreg úr (olyan tipikusan "imidzse van bazmeg" stilus), akiről kiderült, hogy mellénk ül mert ismeri a srácot akinél el voltam szállásolva. Beszélgetés közben még több dolog derült ki: ismeri szüleimet és a RÉGI Váradot és jópár órás beszélgetés alakult ki. Mese. Mese mese mese. Gyönyörű volt. Hallani annyi mindent a régi dolgokról, történetek, szüleim fiatalkora, hippység, kommunizmus, zsidóság, stb. Aztán meghivott a műhelyébe mindannyiónkat, hogy nézzünk szét - de ez már túl sok lett volna egy este, annyi infó, meg inger, hogy megköszöntük és átmentünk inkább a Hulibulira. Ott nem kimondottan innyemre való zene, de a végén az alkohol megoldotta ezeket a problémákat is - egy jót táncoltam, asszem rég buliztam ilyen jókat mint azon a héten. Hajnaltájt végül nem birtuk pedig akkor már prodigy ment meg tankcsapda meg hasonlók. A szállásadóm hamarabb kidőlt és elnézést kérve hazament aludni, én végül máshol aludtam. Egy borjú méretű kutya lepett meg 4 óra körül, aki nagyon kedves volt - egyedüli pechem, hogy imádta a rojtokat (hajam) meg a szőrös dolgokat (sálam s táskám) úgyhogy kicsit átdizájnolta az outfitemet, de sebaj. Másnap tengés lengés. Közben meghivtak Kolozsvárra vendégelőadásra, hogy bemutassam az animációimat és beszéljek a diákoknak a rajzfilmjeimről meg a rajzfilmekről úgy általában s ez addig addig alakult, hogy végül nem csak ezen a téren de mindenféle vizuális kommunikációhoz kapcsolódó dolgot több előadás keretén belül. Ez volt az utolsó Kolozsvári estém. Közben kialakult, hogy a keddi napon megismert ékszerészkézműves sráccal megyek le feketetóra a vásárba, akitől vettem 1 gyűrűt s egyet kaptam ajándékba (tipikus szar esemény utáni megajándékozom magam szindóma) és akitől kaptam egy névjegykártyát esetleges váradi meghivás esélyére. Persze készültem mint állat a nagy feketetói találkozásokra, sok mindnekivel volt már rég lebeszélve. Aludni egy indián sátorban aludtam 2 éjjel a szülinapos csajnál és barátjánál (akik amúgy már pár hónapja ilyen nomád életet élnek teljesen - sátorban laknak illetve jurtában). Sátoron belül tábortüz, csirkesütés stb. Venni nem vettem semmit csak gyapjúzoknit éjszakára :)) Hálózsák és izolir kölcsön. Összefutások emberekkel. Pálinka ezerrel..uhh...Kemény is volt. A mézes propoliszos pálinka rulez! :P Jó hangulat, emberek, széki sátor, tánc. Vasárnap délután hosszas autókeresés után feladtam és elkezdtem stoppolni Pest felé - ami olyan hamar ment, hogy én sem hittem: 2 perc alatt felvettek és pestig vittek. Azaz Monorig ahonnan még felmentem Pestre s onnan Komáromba. Megjött a meló! :D :D :D Igen - tördelek. Egész fasza! Élvezem. Jó dolog ez. :) Megfáztam mint az atyaúristen (taknyom nyálam egyben) de kiküráltam magam mézes citromos fokhagymás gyömbéres forróteás paplannal takarózós 4zoknitfelvevős naturista módon (na jó egy ksi strepsilsel rásegitettem még) és hihetetlen de elmúlt. Egész hamar. Közben 13ikán itthon kellett volna legyek munkanélkülisegély ügyben de ez elmaradt mert nem lett kész a tördelés. 14ikén indultam haza végül (tegnap) szintén stoppal - de hihetetlen, hogy hány részletben értem haza végül. Pesten vagy másfél órát álltam mig végre felvettek. Egy kissé fura fazon...Budapest-Monor (perverz szingli 40 körüli agg biztonságirendszeres katona telefonszámcseremániákus - aki adott egy reklámgrafikai cégnek a vezetőjének az emailcimét ahol üres állás van éppen Pesten). Aztán Monor-Debrecen (38 eves kva jófej olaszban élő csaj kutyatenyészto világbajnoki dijakat nyerő kissé frusztrált nagyon sokat megélt fiatalkorában sokat stoppoló 4 honapot sztriptizelő aztán minden okésan menő néha hazalátogató kedves 10 évet simán letagadható művészetkedvelő - aki elvitt debrecenig mert birt s meg ültünk a kocsiban fél órát beszélni miután megált s aztán visszafordult mert neki nem Debrecenbe hanem kicsit előtte kellett volna mennie haza látogatóba a szüleihez). Debrecen-Biharkeresztes (fiatal huszonéves keresztesi srác hugával és barátnőjevel akik mind Debrecenben dolgoznak meg egyetemeznek és épp hazafelé tartottak - féluton hazamentünk szülőt látogatni ahol házisüteményt ettünk és teját meg közös cigi a szülőkkel nagyszülőkkel aztán Keresztesnél továbbvittek Ártándig egészen a határig mert birtak és gondolták onnan könyebben stoppolok). Határtól fél perc alatt egy Aradi tag aki épp átruccant kocsikereket venni felvett és letett majdnem a házam előtt. Anyám ragyog a boldogságtól hogy itthon vagyok. Olyan édes. Apu is megpuszilgatott és körbeölelgettek :) Olyan jó ez kicsit most igy. Tudod mint amikor hazamész egész napi melóbol és a kutyád körbecsahol az első 3 percben mert úgy örul neked. Furcsa h most én érzem magam úgy mint egy szülő és a szüleim a gyerekek.
Amúgy Komárom gyönyörű! Voltam egy Európaház vagy park cimű helyen. Egy épületkomplexum aminek minden szárnya épülete más európai stilusban van épitve, dekorálva, festve. Olyan mint egy mese. Sajnálom, hogy nem volt idő meg lehetőség fotókra. Olyan volt a komáromi pár napom, hogy órákat aludtam csak (1-2), mert menni kellett a melónak. Felváltva aludtam "kollégámmal" :P s ébresztgettük egymást. Egész vicces igy utólag, meg akkor is az volt - a helyzet komikuma -, de azért súlyos. Ebédeltünk egyszer (!) a városban egy Rév nevű helyen, ami szintén zseniális (pók meg bogárdekorok a falon és asztal felragasztva a plafonra meg székek a plafonon, székeken cigi meg cipők stb - naggyon profi! ha megyek még oda hozok fotókat!) Néha nem is beszéltünk csak magunk elé meredve bámultuk a kijelzőn a betűket s oldalakat és zenére bólogatva meg hümmögve elmélyülten tördeltünk mint a pinty.. Hát sajnos ennél részletesebben most hirtelen nem tudok. Sok minden kimaradt érzem és tudom. De majd utólag még pontositok. Egy hetet, sőt 10 napot igy is simán kihagytam..Szervezni kell. MAFF. stb. Egy Dj meg egy Vj már igent mondott s egy bábos csaj is. Külföldi meghivottak. Intézni kell meg szervezni az útjukat...Öszzeszedni őket. Stb. Nem olyan gyors és egyszerű. De élvezem. Imádom csinálni. S közben várom a következő adag tördelnivalót. Nem birok nélüle, mostmár ez az egyedüli örömöm - ezzel álmodom :))) " A főnix újraéledt" :P
Bye

joi, 14 octombrie 2010

"Oktober feszt"

ennek a hónapnak az elején elmléletileg münhenben kellett volna októberfeszten sörnöm, ha tervek szerint mentek volna a dolgok..aztán másképp alakult.
úgy alakult, hogy nem mentem münhenbe én sem és mások sem akikkel mentem volna. mert sok a tennivaló, mert sok a program, kevés a pénz, másak a körülmények és még sorolhatnám.
helyette teljesen improvizative saját októberfesztet csináltam magamnak helyben (abban a helyben ahol épp voltam meg ahova azután jutottam és ahova azután), vagy lehet a "sors" csinálta nekem - ezt már nem is tudom és lehet, hogy lényegtelen is. a lényeg az ami volt. nem a háttértörténetek, sem az, hogy milyen okból kifolyólag lett igy minden. de tény, hogy az október 1-ével kezdődő lavina abszolút októberfesztesre varázsolta a mindennapjaimat. és még csak a hónap közepén járunk. minden anniyra hirtelen, minden annyira hihetetlen és gyors meg sok meg izé, hogy igazából nem is lehetne egy blogbejegyzésben közölni, mivel az már regény lenne, ezért úgy döntöttem, hogy, mivel netszűkéből kifolyólag 2 hete nem igazán tudtam jelentkezni, megirom dátumonként több bejegyzésben, napokra beosztva, visszamenőleg az utóbbi 2 hetemet. akit érdekel, olvassa szeretettel és viduljon, vagy szomorkodjon, vagy szarja le, vagy háborodjon fel. illetve akit nem érdekel, az úgysem fogja elolvasni, úgyhogy most úgy érzem azt irok le szabadon amit csak akarok, mert akinek bármi köze miköze? akinek meg nem annak meg semmi és mégúgyse! ha van vélemény azt leszarom, ha meg nincs akkor meghallgatom szivesen!
:D csak, hogy maradjunk meg a régi jó határozott stilus mellett :P
na szóval kezdődik!

luni, 11 octombrie 2010

Pfffh...

az utóbbi egy hetem....
fáradt vagyok...
elkezdtem végre!
vége..
hihetetlen.
mennyi ember!
kissé gyengén..
tök hamar, nem kellett várni.
folyik, csorog, csurran, csepen, ömlik, árad!
fáj, csip, szúr, mar. kapar. kotor, csavarodik...
ragad le, csukódik, folyik össze minden.
cseberből vederbe.
méhecske.
feketetó.
zümmmmmmmmmmmmmmm!
befejeztem!
újrakezdés!
újratervezés...
hmmm..
reméltem...és igen.
mégiscsak számithatok rá..
néha.
egyesek semmiről semmit.
fontos személyek igen.
sok sok új.
mindig más.
lassan lejár s vége.
nem akarom.
alig várom már!
bár itt lenne..
valamit kéne..jaj
megint kalamajka...
majd mesélek bővebben is, de most egyelőre megyek feküdni le.
aludni kell.
puszi
(komáromból)

duminică, 3 octombrie 2010

Reggeli adag

+ akartam hallgatni egyik kedvenc zenémet igy reggeli inditóként, egy egész pörgős kis fincsi szám, amit egy éve éjjel nappal rongyosra hallgattam, de most nem tudom miért elérhetetlen a stúdió hangfelvétel, erre mi jön ki helyette? Egy kurva jó feldolgozás - igy már teljesen más perspektivából figyelhető a szövege. Egészen jó, szerintem.. Szerintem gumicsirke!
Irány a pakolás, gúd báj butapest, kólozsváros hir áj kám!
:)

sâmbătă, 2 octombrie 2010

Sok minden megint

dúsulnak az események újra.
délután meghitt kis sütés főzés volt a hostel konyháján az egyiptomi taggal. vitczess... jól szórakoztunk 4esben, kis borozás mellé meg zene, hangulat. 7kor elhúztam talizni ádámmal akit nem láttam 1 hónapja tán. 10kor visszaértem a hostelbe kis sörözés sétálás dumálás után. szarráfagytam. irány a net. anyuval pár szót váltottunk. megnyugtatott. rengeteget irt. vagy 10 email csak tőle. nem rossz. közben más is irt de az annyira nem lényeg :) most kivételesen. máskor forditva. 12kor lejöttem a lakásból a hostelbulira (jobban mondva 11 itteni idő szerint) de már nem volt semmi. viszont van egy üveg Carolans (Baileys csak márka nélkül) amit nem bontottak fel mert engem vártak vele. Ezt most megkóstolom és mellé eszem egy kis kelbombót. Nagyon finom! Holnap 12 körül indulunk Kolozsvárra. Váradon meg kéne állni a Moszkvában beszélni meg miegymás. MAFF intéznivalók. Stb. Cluj 4 nap. Kb. Hétfőn buli az egyik helyen, ahol Marci zenél. El kell menni a Samsaraba! Felhivom a kolozsvári ismerősöket. 4 nap alatt hátha lesz idő talizni régi emberekkel. Utban hazafelé (azaz Pestfelé) jó lenne kicsit otthon lenni anyuékkal. S hogy tovább mi lesz fogalmam sincs. 8adikán feketetói vásár. 9-12 tábor. 10-12 munkaügyi megbeszélés. 13 sommerpénz Várad. 15 MAFF szpot határidő. 25től Várad fesztivál szervezés. Fhew... Mitévő legyek?????? A munka az mindenképp össze kell jöjjön az az egy stabil dolog amihez ragaszkodom. Feketetó meg a tábor az már úszni látszik.. Mindegy. Mindent nem lehet. Csak legalább ne készültem volna egy éve rá...
Még jelentkezem :)
Puszi

Lelkizés

pocsék pillanat után jön egy mégpocsékabb. utána egy jó. vonzás nincs taszítás nélkül. és taszítás sincs vonzás nélkül. a kettő: egy. fény nélkül nincs árnyék. a fény mellé kell az árnyék, különben az általános ragyogás mindenkit megvakít. a jó mellett szükség van a rosszra, mert nélküle a "jóság" megszűnik létezni, hisz nincs semmi, amihez képest "jók" tudnánk lenni. elmúlt. elmúlik. végül minden elmúlik. kicsit rossz most, de elmúlik. és a nagyon rossz is elmúlik. és a nagyon jó is elmúlik. most épp megvagyok. tegnap túlcsordult bennem meg nem bennem egy két dolog. volt ami elkeseritett, volt ami meghatott, jól esett, hogy van akire számithatok. először anyumék levele tett próbára. "boldog névnapot, legyen ez a legboldogabb napod". nekem névnapom??? nekem??? 21 éve először eszembe sem jutott. szeretnek otthon még mindig. ez fura. pedig annyiszor annyira kifejezték már, hogy egy szar alak vagyok. batyam levele kiverte a biztositekot. először az életben személyre szóló levél. tőle. nekem. csak nekem. semmi FFW: semmi g.m. semmi továbitás, körüzenet, univerzális igazság. Sem egésségügyi reklám, vagy hasonló. Névnapi köszöntő ez is. Tőle. Akinek soha az ilyesmi nem jut eszébe. nem az a nagy szüli-, meg névnapolós tipus. Olyan emberien irt és hiányolóan, hogy felsirtam, mint éjjel a csecseő, ha megérzi felriadva gügye kis álmából, hogy nincs mellette az anyja, s nem öleli körbe a meleg finom csecs.
elmúlt. visszatuszkoltam. nem tudom miért. méltóság? engem sirni ne lassanak.. pedig emberi dolog. nem is értem. igazából őszintén nem szégyenlem. csak ez a hüje világ. az ember elszokik a leg alapvetőbben legőszintébben emberi dolgoktól: öröm, mosoly, sirás, bánat, érzelem kinyilvánitás. a legtöbb cselekedetünk és reakciónk szürve van. csalás és ámitás. eszembe jutott erről egy kinaiakkal végzett teszt. illetve sok féle néppel végzett. ferfiak és nők kellett filmeket nézzenek végig, melyek érzelmeket váltanak ki az emberből. a kutatás lényege az volt, hogy hol, mely kultúrában mennyire vannak megszoritások és falak, ketrecek ami az érzelmi megnyilvánulást illeti. a kinaiak nem sirtak a szomorú tragikus drámai részeknél sem. se nők se férfiak. az európaiak inkább. bár a férfiak pl nálunk is kevésbbé. na mindegy. részeletire már nem emléxem, úgyhogy igy lényegtelen.
aztán később olyannyira általánossá vált bennem a zűrzavar meg a káosz és a kétségbeesés, és magába keritett egy olyan mélységes depresszió, hogy bármi kivátó okká változhatott egy alapos brünnyögésre, bömbölésre, bőgésre, sirásra, zokogásra és rivásra. ez a végső kiváltó ok egy már többször emlegetett jóbarátom telefonhivása volt, ami már pusztán a tény, hogy engem felhiv valaki külföldről este, későn, drágán, miközben épp szórakoznia kellene a barátaival és jóléreznie magát, nem pedig az én érzelmi világommal vesződnie, annyira meghatott, hogy meg mielőtt bele tudtam volna szólni a telefonba egy ép szót- elbőgtem magam. na szóval azt hiszem nagyon érzelgőssé tesz ez a távollét. meghatódom, honvágyam van, hiányzik a román beszéd és a maghéj az utcákról, a kis nyomor hangulat. bár nem cserélném le az itteni eseményeket az otthoni punnyadásra, de azért van egy kis fosság ebben a helyzetben. miért nem lehet vegyiteni a 2t? most olyan a hangulatom, meg az állapotom, hogy igazából már nem tudom hova akartam kilyukadni ezzel a bejegyzéssel és azt hiszem a mondataimat már nem is én irányitom - csak jönnek jönnek kifelé a szavak és tornyosulnak egy nagy halmazban, aminek ez a blogbejegyzés egy formát ad. "bugyit húzok" a szavaimra (ahogy egy régi valaki mondta egyszer meg kétszer meg többször is mert ez volt a szavajárása, hisz tördelő, én meg vicces, hogy nemsokára én is az leszek..sors iróniája. meg még kitudja mi mennyi minden leszek amik régi emberek voltak az életemben és most kicsit vicces meg majd az lesz, mert miközben az leszek ami nem akarok és amik ők voltak de közben már abbahagyták és amikor még nem hagyták abba úgy láttam milyen fasza és én is az akartam lenni, arra fogok gondolni, hogy "elértem" azt amit ők, csak sokkal hamarabb vagy sokkal másképpenebben, vagy akárhogy de elértem és most furcsa mert én is meg akarok szabadulni mint, ahogy akkor ők akartak. de itt még nem tartunk).
szóval közben érkeznek az alapanyagok is az esti nagy dinomdánomhoz, a hullajó hosteltalálkozós tulajdonosok bulijára akik majd jól szórakoznak miközben eszik majd amit én megpucoltam és felapritottam, az egyiptomi csávó meg majd megfőzte, és valószinüleg ő ott is lesz a találkozón, de én nem, mert ádámmal találkoznék - csak hát ezt sem tudom, hogyan, mert 6kor taliznék vele, mert úgy volt, hogy hamar befejezzük, de addig mind vásároltak, hogy még el sem kezdtük és ig ynehéz lesz befejezni, szóval a fasz kiwan már megint az egésszel. de pedig várom, hogy kezdjük már, de van egy olyan érzésem, hogy nem fogjuk sose befejezni és akkor megint lófasz a seggembe és az én programomnak lőttek. de mindegy. ez is kell, hogy az ember értéleni tudja azt amikor a joisten tudja csak mi van és az jó. feltéve h van még ilyen egyáltalán a világon. mittudomén már, csak éljem túl ezt az egész históriát, mert már én magam sem értem h mit csinálok.
mellesleg jó volt az esti divatbemutató. harcsa veronika éneklésével és jazzzongora kisérettel.
többet nem fogok mondani, igyis biztos már halálra unja mindenki a szar bejegyzéseimet, nem akarnék a világért sem időrabló lenni - vagy ha igen, azt nem igy csinálnám, hanem gépfegyverrel és láncokkal. bezárnám az időt egy sötét kis kamrába és kinoznám azzal, hogy mindig másképp ütöm el. meg kihasználnám. és nem engedném, hogy elröpüljön, meg elszaladjon. de nem hagynám lazsálni, csak úgy vánszorogni sem. az idő álljon mindig a rendelkezésemre! :P
na. álmodik a nyomor.
csók.
bár utól tudnám érni önmagam.s bár haladnának a dolgaim. tudom h haladnak, csak annyira lassan és látványtalanul, feltünésmentesen, hogy senki se mondaná meg, h haladok előre. pedig de. csak nem pikk pakk. nem minden olyan mint a japán gyorsvonat...
elköszönük most.



de még előtte a nap idézete:

Bárhová mész, mindenhol rosszat kell majd csinálnod. Ez az élet alapvető feltétele: erőszakot tenni a személyiségeden. Előbb-utóbb minden teremtmény erre a sorsra jut. Ez a végső árnyék, a teremtés kudarca. Ez az átok, ami rajtunk ül, ami táplál minden életet. Mindenhol a világegyetemben.
Philip Kindred Dick

vineri, 1 octombrie 2010

.

sirtam...