kéz a kézben

harmadjára kezdem póusztom amiben az eszet ósztom s nemtom mire eljutok a sornak a végére nem e akarom majd újra kitörölni én e. remélem. de hogy mit azt a fene se tuggya. nemtom. nem akarom h ezt itt bárki is elolvassa. de olyan jó irkálni - irogálni, fejből az agyat kikiabálni, abálni, ábelni, a szavakon szökellni, s aszinni, hogy most akkó ettő jobb. hát nem. jobb a faszt. attól még mindenki ugyanolyan paraszt. s aki pofázni szeret az attól még úgyis belepofázik a mibe, s a senkit sem érdeklő vélemény meg tanács attól még elhangzik, körömről a lakk még mindig lepattogzik, feslett erkölcsű ministráns móggyára, mely összetett kézzel küld el az isten faszára. de mi a brandtnak irok én mégis? hol a mozgatórugó, hol a cél, hol az inditék, a bizonyiték? a bizalom hol van? vagy egyáltalán mi az? ki látta? s megy a gépzene, ó jee. agyhalál, a bentlevőt kimosni, eltünni, kidobni, szellőztetés. A romlott szagot friss levegőre váltani. De nehéz is ám a meleg büdöstől megválni, a friss levegő mindig hideg - újjászületés szerű amikor a tüdődbe tódul. S közben szinte még hiányzik a kis kedves megszokott bűz amit már képtelen voltál elviselni, de mégis a tied. Egy kis testszag. Nem egy levendula illat, de belőled árad, te izzadtad s az izzadás jó volt. Csak nem kell hagyni rádszáradni. Na ja. És a folytonos jelenlét. A kúúúúrvára kibaszottul idegesitő jelenlét. Itt van pedig senki se hivta. De végtére is mi a fasz? Hát frájer vagyok én bazmeg, hogy ezt csináltassam magammal. S közben miközben a természetességre vágyom ismét egy hajfestés közeleg. Úgy érzem, hogy óhatatlanul be fog következni. E mámmindegy. El van döntve előre. Ha akarom ha nem. Biztos megvan az oka. Úgy, ahogy annak is, hogy tegnapról mára már nem létezem. Egy kis részemnek vége. De még itt kóricál a spiritusz a levegőben. Körbe-körbe kering, korong, bolyong a bitang. Próbál visszakerülni a gazdatestbe. Csakhogy az makacs ám. Nem akar megint levegőt venni, nem akar pislogni, létezni, seringelni, posztolni, inkább az anonim error occured sirgödrébe vetette magát, mintegy mentesitve magát a világ alól s a világot maga alól. Óóóó, pedig a világ, hogy szeret ám alája kerülni. De ennek vége. Legalábbis per pillanat. Terpillanat. De minek a hőzöngés? Minek az érdeklődés, minek a jelszócsere? Biztos jól van igy ez és biztos minden király. Csak az kár, hogy én nem vágom s nem igy látom. Azon filóuzom, hogy olykor ha valami nem megy, miért kell erőltetni? De amugy meg nemtom semmit. Semmit se tudok. S "cică" összevissza beszélek meg összefüggéstelenül. Hát bazmeg ez van. Járt már igy másis. De hogy ki tudnak az emberek akadni meg befosni bazmeg :)))) Csak úgy ni. Hipp hopp! Ripsz ropsz. Lol.. Trollolllol. Meg ilyen miafasz jellegű shortcut modern onlájn beszólások. Faszom. S a vicces bazmeg h még itt se irhatom ki úgy magamból bazmeg ahogy van mer ha MÉÉÉÉÉÉÉÉGIS valakinek netalántán a szeme elé kerül akkor mi történik? Akkor mi a kurva anyám van? Vagy lesz? Vagy volt? Hja amúgy az este egy olyan szépséges kis dohányárut pöfékeltem el a csodálatos éccakai félhomályban a cuccok tárolására alkalmas helyen: a házban. Olyan szépségesset mint a hétszencség. Phmmmff....Majdnem odaszartam olyan volt. Még cseppet fostam is, hogy nehogymá baj legyen vazze...Mer kell a halálnak már mentő bazmeg. Megint. Meg pláne úgy meghalni, hogy közben verjem a fejemet a falba (tegyük fel, hogy a mentő falába vagy valami, vagy a pokol kapujába), hogy mi az isten faszáér nem tudtam olyan mellett meghalni, aki az utolsó perceimben amikor épp hányom, fosom, fingom, böfögöm, izzadom ki a lelkem s vedlem le magamról a szánalmas hús-vércafat hulláját a megfoghatatlan lényemnek, na ekkor ő teljes tiszta kibaszott szivéből szeret és szorit és csókolja a számat, amelyik többé nem fogja úgy leszopni, hogy belezsibbadjon a foga is, és a kezemet melengeti keblére, a kezet, mely többé nem veri a faszát, s mely többé nem fog idegesittő nedves-kedves sms-eket irogatni a kibaszott paplan alatt éjjel, s a kúrva hajamat simogattya, melyet többé nem fogok felkötni kontyba, és én pedig szerelmesen-idiótán bámulhatok a kibaszott szemeimmel, hogy magammal vigyem a szeretett arc képét a túlvilágra, vagy valami. Miért haljon meg az ember úgy bazmeg, hogy az utolsó pillanatokban arra gondol, hogy baaaazdmeeeeeeeg - de kúúrvára szánalmas egy olyan ember mellett halni meg aki soha nem is ismert, soha nem is fogadott el, soha nem szeretett jobban mint a gyrost amelyiket ha jóra csinál az eladónéni akkor nyilván imádni lehet s meg lehet vele az ember elégedve, viszont az eladónő, a krumpligyártó, a kecsapos cég ebből az imádatból már nem kap semmit, pedig tőlük is függ, rajtuk is áll. A gyros magától nem készül el. Nem önmaga érdeme, hogy olyan jó. Igy a picsa sem magától jó. Hanem attól, hogy a körülötte levő fölöslegesnek tűnő húsdarab (a gazda) az megfelelő érzelmi, értelmi, eddzettségi és tapasztalati háttérrel, meg netán szeretettel rendelkezik ahhoz, hogy a picsa is finom legyen. Na mindegy. Szóval azon filóztam, hogy kibaszottul nagy kretén lennék ha igy halnék meg. És bánnám. És akkor inkább halnék egyedül, valahogy, mintsemhogy olyasvalakire pocsékoljam a halálom intimitását, aki ezt úgysem fogja sem értékelni, sem felnőtt módon kezelni s megérteni, sem a szépséget nem fogja benne látni, s nem rám fog gondolni abban a pillanatban, hogy nekem jó legyen, vagy segitsen, enyhitsen, hanem magára, hogy úúúúúúristen le lesz csukva, tüntetni a nyomokat, menteni a bőrét, majd aztán talán, hogy "bazmeg! hiányozni fog ez a szardarab amelyik itt meghalt". De az sem rólam szól, hanem a másikról. De jó, hogy már megint igy összevissza hablatyolok gagyin bénán, némán. Olyan jó, hogy itten csak irogálni kell s nem megbeszélni, nem rejagálni gyorsan, pontosan, fixen, határidőre, hiba nélkül. Megfelelés bazmeg. Megfelelési kényszer. A faszomat már az egészbe. Mindig minden erről szól. Mindenütt. Nekem legalábbis. Egy ideje. Amióta megszülettem. De most az utóbbi időben már a jóisten megvert az egésszel bazmeg. Ki a szart érdekel??? Sose akartam. S mégis bele tudnak suhintani, ebbe az egész izébe. S közben alszom el a gép előtt, csukódnak szemeim, megy a jó kis gépzene. Aha. És persze biztos vagyok benne, hogy már megint aki nem kéne az ott van. Aki meg itt ott kéne legyen az nincs sehol. Mer mér? Mert igy van, ez van s kész. Én meg itt leájulok a székről. Kb az a fiilingem van, hogy ki van velem baszva. S ki baszott ki velem? A kibaszott esztétikai érzékem. Meg a faszom hatodik érzék, amelyikem nincs. Na mindegy is, ez van - biztos csak korral jár. Az ember, ahogy öregszik butul. Nem - megy el az esze. Nem. Asszem a meghibban a leg megfelelőbb kifejezés. Jim Morrison: I think i'm having a mental breakdown. Korszerű, újszerű, létszerű, népszerű. Parapparapparaaam. Ja. A kocsiban hangos zene szól. Nedvesedik a fül. Csak azt nem értem néha, hogy hol a logika. Igen, nem, igen, nem. Az egyik az kurva, a másik az nem - nézőpont kérdése - a sors néha nem tudja mit akar. Jó, rossz, jó, rossz - feketefehér? Létezik-e szürke? Mijafasz?? Mármint. Már bocs..De miazhogy a kurvajóistenit? Nekem itt senki se mondja, hogy ez igy igaz és fer és helyes. Mertnem. Kurvára nem. S azon gyönyörködöm, hogy már megint annyi mindent elmondtam úgy, hogy közben kúúúúúúrvára lófaszt se mondtam el :)))) Hiába - ebben az egyben tehetséges vagyok. Aki érti az érti, aki nem az nem. Úgyis az se valószinű, hogy olvasva lesz valaha. De amúgy meg le is szarom. Merthogyénilyenleszarósvagyokállitólag :) S mégis megrázott a vérem hirtelenszerű lábközüli áradása, mellyel kapcsolatban némi félelmeim, meg pánikrohamaim s kételyeim voltak, de közben meg azért cseppet szomorúan örülök a hálistenes kis temetésnek, mert ez itt még nem az a pillanat. Amikor. Amikor az ilyen áldott dolgoknak örülni lehet. Úgyhogy. Next please. És közben folytonosan pörög az agy és várom a hireket és mikormilesz, meg menjekmárinnena büdöspicsába, meg a jókurvaanyát mindenkinek, azt. És emellé egymillió hála és csillió köszönet, meg tapsrivalgás és éjjen éjjen. Ennek az egésznek semmi értelme mámmegint de azert ha elbasztam vele ennyi időt akkor mostmár meghagyom a francba bazmeg és leszarom. Mert megtehetem. S látod milyen vagy? Te is leszarod. Éppen ezért irtam le, mert olvasni jó, s úgyis mindegy. Another day in paradise.