Benyomások

Hmm hmm. mit is fogok én irni ide? Ami még nem hangzott el, s ami még nem unalmas? Vagy jobb ha nem is probalkozom :)) Mert mindenhol ugyanaz van - szinte -, mindenhonnan ugyanaz folyik. Az ember annyira egy kollektiv repetitiv lény. Nem egyszer esett meg, hogy szinte vadidegen emberrel ugyanarra gondoltunk. Csak valamelyik hamarabb mondja ki mint a másik és akkor az egyiknek fáj, hogy nem volt gyorsabb s végülis csak szerencse kérdése, hisz az ötlet az ő fejében is megvolt. Kétszer jártam igy nem sima gondolattal, hanem konkrét kész munkával. Ami egy az egyben. Érdekes volt. Ráeszmélni, hogy még a gondolatunk sem egyedi. Csupán a testünk az, ami a miénk és nem létezik még egy azonos. Csupán nagyon hasonló. De az is hajszálvékony kis egyediség, hisz kinézetre olykor megtévesztésig hasonlit két test is. Pláne ha ikrek. De a testbenlélek kombó az talán már csak egyedi. Lehet mászkál még sok teréz a nagyvilágban, valahol, boldogan vagy boldogtalanul, de azok nem ezek a terézek. Valami biztos különbözik. Remélem...Bár megnézném, megismerném a többi terézt, lássam, hogy megy nekik. Valyon milyenek? Érdekes lehet látni egy alternativ énedet, egy másik tér-idő koordinátában mozogva, ugyanazzal az arccal és mozdulatokkal, ugyanazokkal a hanglejtésekkel, de más ruhában, más társaságban, más úton. Kiváncsi vagyok az alternativ önmagamra. Amúgy meg nemtom, hogy jött ez. Eredetileg semmi köze nincs annak amit irok ahoz amit akartam. De azt sem tudom mit akartam, hogy őszinte legyek.
Csak az motoszkál bennem, hogy mi történik? Kicsit mint egy néző szemlélem az eseményeket. Kicsit csak úgy nézek ki a fejemből. S közben nyilván alakitok mindent, akaratomon kivül. Azzal is alakit az ember ha nem csinál semmit. Azzal is ha létezik már valami alakult. Épp vacilálok, hogy nézzek meg egy filmet amolyan nyugtatólag, vagy füvezzek be hátha kibaszott jó lesz? Vagy tornázzak egy olyan fergetegeset mint a faszom, mert az boldogsághormonokat szabadit fel? Vagy igyam le magam mert az jól bevarázsol? De inni este úgyis fogok. Mán biztossh. Meg azon is filózok, hogy miért filózok? És, hogy nem e kéne aludnom egyet talán? Meg mennék szaunába. Szóval van baj elég. Legyen megint agybutittó zene. Milyen divatos lett mostanában az affektálás, meg a hiszti, meg a különböző nyelvjárások, tájszólások csipetnyi fűszerként való használata. Meg azt is élvezem, ahogy egyes szófordulatok egyik embertől a másikhoz vándorolnak, tök véletlenül persze, s hirtelen woaaaaaaaaaaaaaaaw. Piedesztál. Ja! Meg a a szeizmográf! Mert mindenki olyan kúrva kibaszott érzékeny..Jó lenne letolni egy gyrost. Anyám hiv. Akkor ennek a szabadidőnek is lőttek. Este borzene. Milyen jó lesz. Meghatódás. Anyukám boldog. Végre legalább ő egy kicsit az. Jó érzés. Mintha a gyermekemnek lenne sikerélménye. Olyan furcsa. Gyakran mostanában bizonyos pillanatokban olyan érzés kap el, mintha én lennék az anya s ő a gyermek. Úgy ahogy más esetekben is anyai érzések kapnak el. Amit még sosem éreztem életemben. Januárig ebben az évben. Azóta megesik. Most jobban átérzem azt amikor sirt az anya kolozsváron. Úgy megy a pénz. Mindenre. S nem nagyláb. Nem nagykanál. Csak éppen az alap. Álmodom. Álmodom. Várok. Imádkoznom kéne minden nap. Vagy csak elhinnem, és akkor sikerül is. Igazából ez a nyitja. Mindig minden összejön amint elhiszed, s tiédnek érzed és hiszel benne. Milyen jó lenne ha mindenki meztelen lenne. S mindenki szeretné a másikat, de csak úgy mint egy falka. Nem marnánk egymást fölöslegesen. Mert semmi értelme. Csak az emberek buták. És összefogás helyett szétmarják egymást. Még az is aki azt hiszi, hogy nem. Azt hiszem h ember s ember között nincs kegyelem. Két héten belül hazajön a manóm. Sajnálom érte. Tudom, hogy nem húzza ide se szive se vére. De örülök is önzőn, csak tom, hogy neki nem jó. Ezért részvéttel ünneplek. S közben reménykedem, hogy én is elhagyhatom őt hamarosan. Ha az ember úgy tudna szállni mint a gondolat..Nem kéne többet magyarigazolvánnyal vagy stoppolással baszkódjak. Az a vicces h nem tud meghatni az egész amúgy. Mármint úgy...mindegy. Ha igen igen, ha nem nem, igyis jó úgyis jó. Semmi sem tud különösebben lázba hozni. Amikor ez van akkor általában cinikus tudok lenni. Ez felviszi a humoromat. Lehet mindig közömbös kéne legyek? Sakkor jófej lennék? Csati azt mondta, hogy a humorom olyan, amihez gondolkozni kell. Jó, de nem a butáknak való. Kell hozzá bizonyos mennyiségű és mélységű kultúra, meg asszociációs képesség, meg egyebek. Hát basszák meg! Ha az ember csak a faszságokon tud meg akar röhögni meg szórakozni, s ha az amihez egy kis agykapacitás is kell az mán tré..Na de a "csoki" az mindent megold. Az mindenen segit. Bármi bajod van király lesz minden. Mint egy gombnyomás. Ennek asszem nem fogok a végére jutni. Kérek a bátyámtól egy cigit..