Wow avagy hmmm

ahoz képest, hogy milyen hangulatokkal, indulatokkal hajtottam a biciklivel hazafelé ezelőtt egy órával vagy másféllel, most egészen bambán és érthetetlenül ülök az ágyam szélén, laptoppal kezemben/ölemben, és álmodozok, remélvén, hogy igaz az a sok minden, ami elhangzott meg amit elképzeltem-tünk..

Sok mindent képzeltünk, az emberek általában hajlamosak erre..a kérdés csak az, hogy megmarad e elméleti szinten vagy gyakorlatba is tudja e ültetni. Én például most nem is tudom miért, de a szobámról álmodozok - ahoz képest, hogy el szeretnék mihamarabb költözni... - vágyom rá, hogy nagyobb legyen és otthonosabb, kuckósabb de tágasabb meg minden hasonló és egy csudifantörpikus ötletem támadt: rejtett szekrény (falba ágyazva)! :D :D :D :D :D :D :D :D :D :D :D

Igy rengeteg helyet nyernék és cuccos is lenne - senki se látná elsőre, hogy hol a szekrényem, illetve bekerülhetne egy babzsák és egy mini kagyló :) Nem tudom miért, de ez most nagyon feldob..már csak a gondolat is, hogy ha ez összejönne milyen kis mesés szobácskám lenne :D trallalla :P Mintha meg lennék huzatva...

Amúgy meg nagyon borongós ördöngős mindenes gondolatok mászkáltak sőt már-már cikáztak a fejemben..Azt gondoltam beszélnünk kell. Igen és lehet, hogy tényleg kellene, de kinek van már mersze ilyenekhez annyi minden után..Tudod, az elején még vállalkozó szellemű voltam, de valahogy út közben kezdtem kissé úgy látni, hogy nem mindig jó ötlet..Ez persze nem örök és általános érvényű dolog - egyes helyzetekre vonatkozik, másokra nem, egyes emberekre, másokra nem. Csak a jouég se tuggya má néha eldönteni, hogy most melyik melyik..kihez, hogyan álljál hozzá, vagy mellé, vagy elébe, vagy félre az útjából.

A lényeg, hogy nem tudom, hogyan csinálom, de néha én magam sem tudom eldönteni, hogy unalmas e vagy sem az életem..Egyik nagyon régi barátnőm amikor egy hétig nem találkoztunk már úgy hivott fel, egy időben, hogy "na mesélj!" felkészülve a leg várhatatlanabb, meghökentőbb, pazarabb és vérlázitóbb dolgokra, amik történhettek...S ha belegondolok - tényleg voltak. Nem mindig. De nem is kevésszer. Valahogy mindig épp amennyi kellett, néha talán túlságosan be is sűrűsödött a ritka élmények halmaza, de szerettem és jó volt. Igen, igy érdemes.. Máskor viszont kétségbe ejtően nem történik semmi. Olyankor pusztulok el! De anélkül meg nem lehetne értékelni eléggé azt amikor van valami. Az utóbbi fél évem elég eseménydús volt, most igy visszanézve..Huhh..Nem is kicsit..Akkor persze nem úgy tűnt..na de ki látja tisztán az ujját, amikor az fél centire van tőle?

De ez egy másik mese lesz...Most mára egyelőre ennyi - megnyugodtam...Jó lesz egy kedves filmet megnézni. Jóéjt mindenkinek, s főleg neked :)

U.I.: te jó ég....