mellesleg kimaradt a hazautazásaim vázolása, ami igencsak fontos, mivel mindig valami nagyon extrém - pedig általában a legegyszerűbbre és olcsóbbra tervezem..
a mediawave utáni hazautazásomkor, mint azt már emlitettem, 2 vonatot is lekéstem és végül kocsira kellett hagyatkoznom...
most 1 perc hiján késtem le majdnem a vonatot - úgy kellett szaladnom utána és felhajibálnom a cuccokat...hogy milyen okból kifolyólag azt már inkább el sem mesélem...
a délután folyamán körüzit (group message) küldtem a mess listámban remélve, hogy valaki az S.O.S. jelzésekre ráreagál majd és a kérlelő szavakat igenlő válasszal fogja koronázni. a többszáz kontaktom közül rengeteg nagyon rendes, segitőkész ember akadt, csak a körülmények áldozatai lévén nem tudtak mégsem értem ugrani keresztesre, kinek az országon kivüli tartózkodás, kinek az éjjeli műszak ronditott bele a segédkezési szándékába. végül csak akadt valaki aki értem jöjjön, le lett beszélve, meg lett köszönve és el lettem indulva. megegyezés: biharkeresztesen ciklámen sálú, fonott hajú, gladiátor cipőjű lány, hátán órmótlan nagy behemót piros táskával, zöld trikós BH rendszámú kocsival rendelkező fiút keres és forditva.
lényeg a lényeg: minden flottul ment püspökladányig (ez a fránya stáció nem először okoz zűrzavart kristálytiszta életemben), ahol is, mihelyst leszálltam a vonatomról és átkelni szándékoztam volna a másik vágányra ahol a köttetésemre felszálltam volna, mit látnak szemeim??? - a köttetés valagát, ugyanis már épp távolodóban volt erőst, s percnyit sem várva otthagyta faképnél a pofámra esett önmagam..azt hittem lepetézek (főleg bevillanván az előző püspökladányos tapasztalatok), rááadásul előtte nem épp kellemesnek mondható telefonbeszélgetésen mentem keresztül, szóval egy szó mint száz: kurvára ki voltam akadva, le voltam döbbenve, meg voltam szeppenve és be voltam gurulva magam alám.
természetesen egység a telefonomon megint nuku, aksi lemerülőben és a többi..
állomásosbácsiknak rimánkodva: "nem lehet megállitani???? még látom a végét!!!" szánakozó tekintetek, hümmögések és együttérző néma csenddel tudtomra adták, hogy "nem.."
váróteremben 1 szál fehérember és a többi nem az arányban ültek, álltak, aludtak a várakozók...pár smsküldési kisérlet után az idegenek telefonjáról akik nem akarják ideadni, az állomásfőnökhöz beállitok az összes lehetséges csomagommal elöl hátul alul felül csüngve és reménytelen arckifejezést felvéve (bár igazából alap volt) megkérdezem, hogy irhatok e tőle egy esemest...előbb semmi reakció...majd hebeg habog. nem tudja mi van - én még kevésbé..végül elkullogtam..aztán utánam szaladt egy másik tag a telefonjával nyújtva, hogy "tessék".
örültem mint majom a farkának és rögtön irtam is egy hatalmas smst a zöld pólós srácnak, hogy mi van..és, hogy valami. ezután fél órát ültem egy helyben és néztem magam elé fejeleményekre várva..majd mikor már nem birtam, egy véletlenül arra tévedő sráctól is kértem egy telefonos segitség lehetőséget és lássatok csodát - megadta. irtam tőle is még egy még kétségekkel telibb smst és vártam..aztán hirtelen megcsörrent a telefonom mire úgy megszeppentem, hogy majdnem kiejtettem a kezemből - felveszem, előadom magam meg a sztorim és egyik pillanatról a másikra égszakadás földindulás, 360 fokos frodulat: anyám van a vonal másik végén...az infarktus környékezett, nem tudtam hirtelen azt sem, hogy hogy jutottam ide - erre bemondja hogy 3an jöttek értem keresztesre (csak én hiányoztam már onnan) :))). egészen vad!
"mindjárt jövünk!" cimszó alatt egy óra múlva megérkeztek, addig egy helyi integrált srác szórakoztaott, illetve próbált volna barátkozni, állapotomat tekintve nem sok sikerrel..végre hirtelen megjött a felmentősereg: ződpolós csávó anyámmal a hátvédnél és apámmal a élen (anyósülés). menet közben beszélgetve kiderül, hogy a személyi igazolványaikat mind a 2en a taxiban hagyták és a határon nem lesz mit felmutatni :))) ez volt a hab a tortán - azt hittem ottpusztulok, ilyen nincs!!de van... a határon végül kiderült hosszas aggódás, feszültség, keresztkérdések és magyarázkodások után, révén, hogy a taxis jófej volt és a vámosnéninél hagyta a buletineket (ezután jött a vámosnéni kilétének megtudakolása majd a nő megkeresése), s véééééégül: de nem utolsó sorban "mindenütt jó, de a legjobb otthon" - hazaértem éjjel 2re és saját vécémre ültem 2 hét után, és olyan jólesett, hogy nem kell körbetapétázni!
na hát igy....
velem..
:D
Niciun comentariu:
Trimiteți un comentariu