mea culpa.elnézést kérek, bocs.mindenért. sajnálom.szívből. tudom hogy nem így tűnik. tudom már, hogy minden csak illúzió.annyira nem az aminek tűnik. annyira más van mint hiszitek. mint hiszem. mint hisszük. a szemnek nem lehet hinni - hisz egy kis optikai illúzió, hogy rászed. hogy hihetnénk még így?mikor annyira könnyen valaminek pont a szöges ellentétét tudjuk kivetiteni a szitura. mert azt hisszük. mert attol félünk, hogy.mert könnyebb azt hinni mint meggyőződni, vagy elhinni, hogy nem. mert könnyebb nem bízni és leszarni. remélem nem súlyos. vagy remélem elmúlik. nem akartam rosszat. semmitse. és felejtsük el. vegyük úgy, hogy..ne.inkább ne is vegyük!mit is? semmit. azt. nem érdemes róla beszélni. vagyis éppenhogy az lenne de mégis jobb ha nem. vagy csak becsapom magam? de miről is hadoválok?és főleg minek? mikor annyira nem fontos..semmi sem fontos már.mostanság. és mikor mégis picit néha érzem, hogy az - akkor el se merem hinni. vagy elbőgöm magam a meghatódástól. vagy nem attól. nem is tudom mitől...mindentől. azt hiszem mind el vagyunk cseszve. szüleinket a szüleik cseszték el, szüleink minket, mi majd a sajátunkat. generációról generációra. és senki sem figyel. oda semmire. mert nem tud. nem akar. nem mer. jobb nem látni, nem tudomást venni. kényelmesebb. egyeseknek. annyira hihetetlenül másnak tűnik néha az amit látsz. nem is tudom mennyire lehet rendesen érteni és értelmezni a dolgokat - még a testbeszéd ismeretével is - az ember olyan érthetetlen meg értetlen. és a filozófiai fejtegetéseknek véget vet a föld felmosása..megyek mert hív a kosz.
puszi.
mi a fasznak ömlesztem ide ezt a sok szart???
pláne, hogy mégcsak ki se jön mind..
Niciun comentariu:
Trimiteți un comentariu