az agyam le van csapolva. napok ota ugyanabban a hazban, agyban, pizsomaban, allapotban. csak az ido valtozik. hol sut. hol esik. nekem meg faj. pentek ota nagyon. elotte is de elviselheto volt. persze mindig csak amikor mar mellekelhetetlen a baj, csak akkor akarjuk orvosolni. na most lehet. es kozben egyre melyebbre sullyedek sajat gondolataimban. par latogato. par szamitogepen keresztul a letembe maszo virtualis szemely, offline meszidzsek. neha nem tudom mit kezdjek ezzel az egesszel. ki kene dobni az egeszet a fenebe. a szamitogepet, a laptopot, a mobiltelefont, a mindent ami nem kozvetlenul tapasztalhato csak medium. s kozben belepusztulnek a negy fal kozott ha nem lennenek. regen ha 2 ember a vilag 2 kulon pontjan elt szart se tudtak egymasrol. max egy egy postagalamb hozott hirt. meglepetesszeruen nem bukkant fel senki. vagy epp hogy igen? nem tom. a mi gyerekeink ezt mar nem fogjak erteni - hogy lehet, hogy fogalmad sincs hogy nez ki a masik annyi ev utan, mikor letezik feszbuk meg hajfajv meg tvitter meg iviv meg minden szar. hogy lehet hogy nem beszeltetek 5 eve, vagy hasonlo.
megint nem szeretem az allapotom. illetve egyes reszeit igen, egyeseket nem. minden nap masmilyen. van amikor minden kiraly es egyre jobb es fokozodik aztan egy kis akarmi kibillent es kurvaszarra valik, es megint napokba kerul eljutni az epitgetessel az okes allapotig ami ujra elkezd fokozodni, de mielott elerne a kurvajo vagy az istenkiraly allapotot mindig elbaszom. ez van. az akaraterom se a regi.
azert minden ellenere egesz jol sikerult a fesztival. foleg h menni se volt kedvem. ahoz kepest kurva jo lett :) es megcsak nem is volt full viselkedos. csak ugy ni. lightosan. persze az utolso 2 napra sikerult bekemenyitenem...na azt heverem asszem meg most is kifele. aztan itthon vart a tennivalo. egesz jol sikerult a darab. alig varom mar h film legyen belole. tetszik. jo lesz.
csak tudnam hogy miert vannak az eletemben ujra meg ujra felmerulo helyzetek, helyszinek, szituaciok, emberek es problemak? miert nem oldom meg? allitolag amig magamban nem rendezem le a dolgokat mindig felfognak bukkanni. ujra meg ujra meg ujra. s mindig ugyanannak a problemanak a megoldasan talalom ragodni magam, csak egy ket enyhe valtoztatassal. a lenyeg ugyanaz. mindig beleesek. es latom, hogy a multkor mit csinaltam, es megse tudom, hogy most mit csinaljak - hogy ne legyen ugyanugy.
azt hiszem baratno kene mar legyek onmagammal. es valahogy elobbre vanszorogni, jutni, csuszni, kaparni, lepni, maszni...csak olyan lehetetlen. tudom mit kene. mint mikor tudod hogy hogy ejtik ki azt a kurva idegen szot csak az istenert se sikerul az akkcentus vagy az intonacio vagy valami sose sikerul, osszegabalyodik a nyelved es mondanad de maskepp jon ki a hang, mintha mas valaki iranyitana. kozben te vagy az. csak szerencsetlenkecc, meg balfaszkocc. neha meg a kellemetlenseget akarod keslelteni vagy meguszni, mint gyantazaskor mikor ugyis tudod hogy fajni fog es mar magadrakented azt a szar masszat ami ragad es egyre hul es megvan az eselye hogy ha nem huzod le idoben akkor ottmarad aztan cseszheted de megse rantod meg le mert remelem hogy meguszod fajdalom nelkul, odaznad meg varod hogy valaki mas rantsa le de egyedul vagy s neked kell megcsinalnod...na igy vagyok en, ott a kurva gyanta es felig jolesik mert meleg felig le kene mar huzni mert ez az elet rendje vagy a gyantazase mindegy nemtom csak valahogy olyan jo lenne ha valaki mas rantana....
valamelyik este az ateizmusrol meg teizmusrol beszeltunk egy filozofus haverommal es az egesz nemtomhany oras huzavona utan - magyarazatok peldabeszedek ervek informaciok stb - most, ma, ebben a pillanatban arra jutottam, ugy erzem, hogy az ember azert szeret hinni valamiben ami felsobb ero vagy iranyito vagy akarmi ami rajta kivul letezik, hogy azt okolhassa, es, hogy levegye sajat vallarol a felelosseget, a terhet. mert jobb azt hinni, hogy azert van igy vagy ugy mert ez a felsobb hatalom terve akinek celja van velem, es talan azert szar most hogy kesobb jo legyen vagy kituggya milyen eletutnak az egyik kulcsfontossagu reszet elem meg hogy aztan azza alakuljak amive hivattam alakulni, mint tudni, hogy bazmeg...csakis rajtam all vagy mulik az egesz, ha elbaszom en baszom el, ha jol csinalom jol csinalom, senki le se szarja, csakis en alakitom az egeszet es ha szarul alakul akkor egyedul az en bajom dolgom felelossegem balfassagom.
huh. asszem tulsagosan elfilozofaltam. csak azt tudnam miert olyan nehez megtenni valamit amit tudod hogy kene s miert olyan konnyu megtenni azt amit tudod hogy nem kene. ez itt a kerdes! fuuu....
Niciun comentariu:
Trimiteți un comentariu