ezelőtt pár nappal volt bennem egy érzés - amit ha lett volna netem a következőképpen juttattam volna kifejezésre:

kudrac.
kudarc.
kudarc.
félek.
jó ez igy?
szabad ezt?
repülnék de nem tudok.
szárnyalnék de nem merek.
örülnék de nem szabad -
hátha csak képzelet..
nem akarok újra..
nem.

végül smsben rögzitettem, hogy maradjon meg, aztán reggel megint rácsodálkoztam - mint már annyiszor egy görbe este után, hogy miféle smst irtam már megint és kinek? néha teljesen kimegy a fejemből amit éjjel félálomban csinálok.

most kissé másképp érzem.
úgy vélem jobb.
jobb mint ezelőtt pár nappal mikor még nem tudtam mi lesz holnap.
igazából most sem tudom. az ember sose tudhatja. de legalább már tudom mi volt tegnap. meg előtte. meg előtte.
egyszer találtam valahol felirva egy mondatot a falra ami nagyon tetszett, nem emlékszem már pontosan de valami hasonló: "ami egyszer történik meg olyan mintha meg sem történt volna". a google kiadott egy hasonlót, de ez árnyalatban különbözik: "Minden, ami egyszer megtörténik, lehet, hogy soha többé nem történik meg újra. De minden, ami kétszer történik, bizonyosan megtörténik harmadszor is."

na szóval nem tudom hová tart és jut ez a mai kis eszmefuttatásom, a lényeg, hogy rég irtam és már hiányzott.
manapság (egy hónapja) nincs netem. úgyhogy vehetjük úgy, hogy koca internetes vagyok :))
ahogy sikerül.

végre itthon van babu.
.........................................

mennék.
mennék.
mennék.
hiányzik.
ülök.
elmaradt.
ez is.
meg az is.
meg a következő.
és a következő.
tervek mindig vannak.
csak füstbe mennek.
cigifüstbe.
most pl egy hármast tervezek.
olyan rég volt már..
olyan jó lenne!
a régi trió.
egy másik dimenzióban.
más körülmények között, pár év távlatából.
2NY Girls :D + a menedzser :D

épp krumplit főzök.
nagyon izgalmas ahogy a pára a fedő alatt visszacsapódik és a beszorult levegőtől hamarabb puhul a krumpli olyanná, hogy az kellemesen befogadja a magába szúródó villa hegyeit, vagy netán a kést.
még nincs kész.
még pár perc bugyborgás.
aztán nyúzhatom. pengeéles késem fokával finoman hánthatom le róla a rárongyolódott, ráncos öreg bőrt, ami néhol majd kissé megégeti ujjam. aztán könyörtelenül összetörhetem, mint a 17 éves mácsó a 14 éves lányok szivét. milyen jó is a főzés. töménytelen kreativitás van benne.

prodigyre tornázom.
tucc tucc. püff püff.
szállnak a tincsek, izzad az izom, ég a lázam, fáj a lábam.
2 nap egymás után hajnalig bulizni kemény.
de egy kis testedzés kell.
8adikán karácsonyi jazz.
úgy elmennék..
de kis nyugdijból...
áhhh!
lóphass és S.ti fény.

most nem tudok magamból semmi normálisat kicskarni.
múlthéten, hogy meg voltam zuhanva egy nyamvadt nosztalgiázástól.
azt hiszem az emlékezés nem mindig a legjobb dolog.
van amin jobb túllépni.
pedig imádom a retrót.

jön a karácsony és nem várom.
minek?
hogy megint úgy tegyünk mintha még mindig gyerekek lennénk és elhinnénk mindent és számitana? az az érzés úgysem jön soha vissza. mindenki szétszéledt. minden más.
nincs kedvem az egészhez. általában ilyenkor lesz a legjobb (ha nincs elvárás) vagy ilyenkor történnek a mikrodrámák..

pfhu mára elég sok dolgom akad.
szomszéd.
földszint.
köröspart.
aluminei.
utiterv.
egyetem.
fárasztó de szeretem :P

na megyek hagyom a társaságot boldog-ulni, mert ez a blog egyáltalán nem vidám.
csüssz.
majd még jelentkezem (remélhetőleg a válságnak akkor már vége lesz minden téren és már saját netről irhatom a sok lényegtelen de derűs hülyeségemet :) )

:-*

U.I.: milyen gyönyörű idő van s micsoda fény! :D